"tarsalgo" címke archívuma
Társalgó
Írta: Csilla | 2010. február 8., hétfő
Lassan bemutatom a lakást, most a társalgó lesz az első, Gyuszi adta ennek a helynek ezt a találó nevet.
Amikor alaposan át tudtuk nézni a lakást, már akkor körvonalazódott bennem, hogy az üvegtető alatti részből valami nyugiszigetet kellene csinálni. Előtte az ebédlő, lépcsőn lehet fellépni innen a nappali részbe. Ebből a nyugiszigetből lehet kimenni a teraszra az ajtón, de az egész üvegfalat is el lehet huzni.
És akkor, kb. 1,5 hónapja elkezdtem keresni, kutatni az e-bay-en. Lassan ki is találtam, hogy mi lenne ott a legjobb. Valami nád, vagy rattan, vagy valami ilyesmi butor. De nem kis székekkel, hanem valami nagy foteles, besüppedős, ücsörgős. És aztán megláttam azt a butort, ami jó lett volna, de kicsit drágállottam is meg nagyon messze volt, talán még egyszer annyiba került volna a szállítása, mint maga a butor. Azért szemmel tartottam, megmutattam Gyuszinak is, tetszett, jó ötletnek tartotta.
Aztán közeledett a költözés, felgyorsultak az események, nem volt már időm szemmel tartani az e-bay-t, de azért még bejelöltem egy hasonló butort. Lecsendesedett itt minden pár nap alatt, az én butorom meg még mindig meg volt, sőt kiderült, hogy itt van 20 km-re, még autót sem kellene bérelni. A kép alapján a huzata nem nagyon tetszett (szürke), de az nem tartott vissza, hiszen az Ikea-ba 3 euroért tudok venni anyagot, varrni meg megvarrom egy nap alatt.
Na, szombat este néztem, elkezdtek persze licitálni rá bőszen, morogtam is, hogy minek nyomják fel már jó előre az árat! Vasárnap reggel kinyitom a szemem, nagy álmosan nem emlékeztem, hogy pontosan hánykor is jár le a szavazás. Futás le, még van 8 perc. Hu! Persze éjszaka még szavaztak rá, de még mindig jóval alatta van annak a másiknak az ára alatt, amit már hetekkel azelőtt néztem. Abban reménykedtem, hogy jó belga barátaim reggel fél 9-kor még alszanak, mint mindig, nem rostokolnak a gép előtt.
Egy emberke az első pillanattól kezdve szavazott a butorra, nagyon szerette volna szegényke! Automatára volt állítva a szavazása, a kérdés csak az volt, hogy mennyi lehetett az utolsó ár amit beirt. Ezt ugye nem látja a licitáló, hát hazárdíroztam. Beirtam egy kicsivel nagyobb összeget, amit még ki tudtunk fizetni érte, és a licit vége előtt 8 másodperccel rányomtam. Ha az emberem ott is ült a gép előtt, akkor sem volt már ideje rálicitálni. Még nem lehetett rutinos licitáló, nem tudta, hogy egész számot nem szabad beirni. Na, ebben reménykedtem én is, hát enyém lett a butor, pedig csak 1,51 euroval igértem többet mint ő.
Este Gabóka kérdezte, hogy nincs lelkiismeretfurdalásom? Hát, az az igazság, hogy nincs. Ezt én is az e-bay-en tanultam, másoktól, hogy így kell csinálni. Happoltak így el előlem eleinte jó dolgokat, de szerencsére gyorsan tanulok. :)))
Délután jött a telefon, hogy mehetünk érte. Két fordulóból meg is jártuk, délután 4-kor már a helyén voltak a butorok. Kiderült, hogy nem szürke, hanem kék a huzata és illik a helyére. Tökéletes. Egyből megkakaóztunk, beszélgettünk, majd este a barátok is kipróbálhatták és nagy örömünkre az ő tetszésüket is elnyerte! Szupi!
Ma reggel készítettem pár képet, nézzétek:
Ez a kép az ebédlő felől készült, hátul látszik az elhuzható üvegfal. Oda még be kell szereznem függönyt, mert nyáron különben szauna lesz itt. Majd idővel azt is! Itt jól látszik, hogy az egész fölött üvegtető van, éppen ezért nincs világítás sem, ezért kapott helyet itt a két rizslámpa kétoldalt, ami nagyon hangulatossá tette a teret. Még venni szeretnék ide nagy virágokat párat, mert most még csak az a vénségesen vén virit ott egyedül a sarokban.
Egyenlőre a madárkák itt lesznek, de ha tartósan 10 fok fölött lesz a kinti hőmérséklet, akkor mennek ki a teraszra, mint minden évben. Gabóka nevetett, hogy természetes madárcsicsergésünk is van, mert a kicsi sirálykák éppen aláfestő zenét játszottak apró csipogásaikkal.
Itt látszik a terasz, de nagyokat fogunk ott sütkérezni, eszegetni. Már alig várom! Ültetek majd szép szines virágokat, remélem szép lesz!
Reggel itt kávéztunk Gyuszival. Beszélgettünk, ücsörögtünk, majd jaj, rohanás. Az a gond vele, hogy itt tényleg jó lenni. Vagy fel kell előbb kelnünk ha dumcsizni akarunk, vagy a konyhában kell továbbra is kávéznunk. Nagyon szeretjük!!!
Kategóriák:
család
|
Címkék:
beszelgetes
,
e bay
,
lakas
,
tarsalgo
,
vasarlas
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 15 komment érkezett »