"gyerekek" címke archívuma
Katianyu
Írta: Csilla | 2010. március 18., csütörtök
Dávid hívta így Katinkát pici korában. Dávid megszületése óta nagyon szeretik egymást! Rengeteg mindent Katinkától tanult meg, ma már persze inkább a nagy beszélgetésekkel segít neki, de most annak van itt az ideje. A gyerek (hiába, még csak 13 éves) nem veszi észre, de neveli! :)))
Barnuskát meg mindenki mindenhol szereti, és ő is szeret mindenkit. Nem nehéz vele!
Szombaton édeshármasban itthon maradtak, míg mi Németországban voltunk bevásárolni. Illetve édesnégyesben Taszikával együtt. Mert ő is számít, főleg hogy eljöttünk, és pár perc mulva keserves zokogásba tört ki. Hajnali kakaskánk, Barnuska gyorsan le is szaladt hozzá, összebujva várták a többiek ébredését.
Délelőtt Katinka mondta, hogy neki tanulnia is kell, így a két fiut beültette az ágyára:
És ő is tanult:
Délután Barnus üvegfestékezett,
ő pedig ugy gondolta, hogy készít valami finomságot! Ötlete volt, még itt megnézett pár dolgot,
aztán lassan összeált a nagy mü a fejében!
Készült a hab,
megpirította sütik mindkét oldalát.
Már csak össze kell rakni a sütiket:
Még marcipánból szivecskét is készített, mert az épp nem volt otthon.
És íme, a gyönyörü sütikék!
Megkóstoljátok?
Egy baj volt csak a sütivel! Hamar elfogyott! Nagyon-nagyon finom volt!
Kategóriák:
család
,
főzőcske
,
gyereknevelgetés
|
Címkék:
gyerekek
,
sütemeny
,
sütés
,
tanulas
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 6 komment érkezett »
Barnus 10 éves
Írta: Csilla | 2010. február 16., kedd
Tegnap volt Barnuskánk 10. szülinapja!
Az ünneplés képekben:
Barnusra várva!
Mi lehet ez?
ÁÁÁ, Spore! (Bocsi az elmosódásért, de egy pillanatra sem állt meg!)
Minden itt van, amit szerettem volna, tökéletes!
Jé, még ez is! Bionicle, anyuci nem szereti, mert csunyák, de én össze-vissza rakom őket, szeretem!
Hu, és a legujabb! Nem is gondoltam, hogy megkaphatom!!!
Lego, amit Esztikétől kaptam!
Ezek után az árván maradt torta és virág!
Katinkától kaptam egy óriási Tasso kutyust, éppen Apucival vitáznak, hogy kié legyen?
Apuci megszerezte, ugye milyen aranyosak?
Na, most már kérem vissza, az enyém!
És az igazi Tasso Dáviddal, hogy ők se maradjanak ki!
Kategóriák:
család
|
Címkék:
csalad
,
gyerekek
,
születésnap
,
ünneplés
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 9 komment érkezett »
Hütlenek vagyunk?
Írta: Csilla | 2010. február 12., péntek
Nagyon szerettük a hoeilaart-i házat! Négy évig ott laktunk, még soha nem éltünk ilyen sokáig egy helyen. Valahogy mindig ugy alakult az életünk, hogy költöztünk sokat. Már számát sem tudom, ugy 19 körül elvesztettem a fonalat!
Most ugye megint költözésre adtuk a fejünket, két hete lassan, hogy itt élünk. És tessék! Már nem szívesen megyünk vissza, itt van már szinte mindenünk, és ráadásul még szeretünk is itt lakni. Hütlenek vagyunk? És innen sok mindent már másképp látunk.
Most jó itt minden, szép, kényelmes, meleg. Itt vagyunk otthon. Mert ugye az a lényeg, ami akkor van, amikor hazajössz, becsukod az ajtót és ezen az oldalon fogad! Amit kinthagytál az mind külsőség, másoké, de ez itt a miénk! Sokminden még hiányzik a házból, de nem ez a lényeg, hanem az, amikor este a vacsinál, végre mind együtt lehetünk, akkor a nevetéstől nem halljuk egymás szavát! Néha akkora a ricsaj, mintha 10-en lennénk. Szeretem! Jókat mosolygok a díszes társaságon, néha összenézünk Gyuszival két mosoly között és valószínüleg ugyan arra gondolunk.
A saját családunkhoz és a családi békéhez hüségesek vagyunk, leszünk, bárhol is legyen az, bármilyen házban is éljünk! És igen, tényleg ez a lényeg, ugye?
Kategóriák:
család
,
emberek
|
Címkék:
békesség
,
család
,
gyerekek
,
szeretet
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 4 komment érkezett »
Az uj buszos bácsi
Írta: Csilla | 2010. február 12., péntek
Most már irnom kell róla, mert nagyon-nagyon rendes, kedves, aranyos!
Február 1-től uj helyen lakunk, más a környék, másik buszjárat jár erre az iskolából. Annak ellenére, hogy elég sok gyerek lakik Overijse-ben, csak egy busz az, ami ténylegesen átmegy a városkán és összeszedi az iskolába (egyáltalán nem) igyekvőket.
Hoeilaartban szó szerint 50 méterre állt meg az iskolabusz, a ház előtt is ment el, de mégis előfordult párszor, hogy otthagyta a gyerekeket a sofőr. Két éve egy idősebb emberke volt, ő lazán megállt és bedudált, ha hamarabb odaért. Nagyon hálásak voltunk akkor ezért.
Tehát lassan két hete kiballagtunk a tőlünk kb. 400 méterre lévő megállóig és vártuk a buszt. Megérkezett 7.05-re, kinyilt az ajtó és egy mosolygós, hófehér haju nagypapaszerü bácsi nézett le ránk. Kedvesen fogadta a fiukat, meg is nyugodtak, nem lesz baj.
Reggel sose felejti el, hogy fel fognak szállni, de délután szinte mindig. Vicces dolgokat mormolva lép mindig a fékbe, főleg ha Dávid kedvesen figyelmezteti, hogy le kellene szállniuk. Az egész busz nevet rajta, ahogy morogva, mosolyogva bocsánatot kér a fiuktól a feledékenységéért.
Egyik reggel be akartunk menni a suliba, pont azon a notórius reggelen, amikor ugye nem mondtak havat mégis leesett ide egy nagyobb mennyiségü hó. Elindultunk kicsit később, majd látva az utviszonyokat, nagyon gondolkodóba estem, hogy fogok én hazajönni. Mert bemenni még betudok Brüsszelbe, az biztos, de mi lesz itt pár óra mulva, amikor hazafelé tartanék? Ahogy araszoltunk, két autóval előttünk kikanyarodott egy busz elénk. A fiuk felkiáltottak, hogy jé, a buszuk. Totyogtunk nagyon-nagyon lassan a hóban előre, majd kitaláltam, hogy Gyuszival gyorsan szaladjanak előre a következő piros lámpánál, a helyijárat is majd jön, amivel Gyuszi is el tud menni dolgozni, én meg szépen hazacsuszkálok.
Így is lett szerencsére, a bácsi természetesen felengedte a fiukat, mondta is nekik, hogy várt rájuk.
Másik! Egyik reggel Barnuska nagyon köhögött. Ez nála nem szokatlan, de ez a bácsi nem tudta. Megállt, odavitt neki egy kis vizet, megkérdezte, hogy jól van-e, és mondta neki, hogy ha fáj a torka, akkor el kell mennie az orvosi szobába az iskolába, nehogy beteg legyen!
Minden reggel hajtanom kell a fiukat, hogy menjünk már, menjünk már. Én is mindig megyek, mert Tassot egyuttal megsétáltatom. Hol valamelyik fiu rohan szemben a folyosón, hol Taszi ugrál, hogy menjünk már. Még nem sikerült a két hét alatt nyugiba elindulni (de ennek vége, ma megmondtam!!!), és ezért nagyon haragszom, mert olyan fontos, hogy az ember a napot ne morgással kezdje!
Na, trappolunk ki, majd meg fagyunk a nagy sietés miatt a - 6 fokban, mikor az ut háromnegyed részénél látom, hogy lassit egy busz az utca végén. Mondom is, hogy na, ott a buszotok, de Dávid megnyugtat, hogy biztos nem, mert még csak 7 óra (7.02-re van írva az indulásuk az iskola menetrendje szerint). Megnyugodva cammogunk tovább, és az utca végén látom, hogy bizony a mi buszunk ott vár az én fiaimra. Megvárta őket megint!
Olyan jó érzés fogott el, mert ugy érzem, hogy ez a bácsi vigyáz a gyerekekre, nem csak egy sofőr, hanem oda is figyel rájuk. És ez jó, nagyon jó!
Kategóriák:
belgium
,
emberek
|
Címkék:
bizalom
,
gyerekek
,
iskola
,
iskolabusz
,
kedves
,
utazás
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 10 komment érkezett »
Karácsonyi koncert
Írta: Csilla | 2009. december 8., kedd
Barnuskám az iskola kórusába jár hol nagyobb, hol kisebb lelkesedéssel. Minden évben rendez az iskola két koncertet, ahol bemutathatják amit tanultak a tanév közben. Az egyik ilyen jeles esemény a karácsonyi koncert, mely az elmult héten vasárnap délután volt.
A brüsszeli Zeneakadémia nagytermébe szólt a meghívó, melyre jegyeket az iskolában kellett előre vásárolni, el is fogyott mind, a szülők lelkesen támogatták a csemetéiket!
Ezt a füzetecskét osztották, melyben az elhangzó zenemüvek voltak felsorolva, mellette, hogy mikor ki fog énekelni.
Először 5 pici lányt láthattunk a szinpadon, egyik-másik szinte el is tünt az óriási hárfa mögött. Viszont gyönyörü karácsonyi dalokat adtak elő együtt is és külön is. Az ember szive megtelt gyönyörüséggel, sokáig ellehetett volna hallgatni őket.
Ezután az alsósok kis zenekara adott elő pár zenemüvet.
Majd a picik következtek, az 1-2. osztályosok dalai. Tudom, a kép elmosódott lett sajnos, de akkor is betettem, mert tünemények voltak. Láttuk a programból, hogy egy magyar dalt is énekelni fognak. De arra nem számítottunk, hogy magyar nyelven tanítja meg a kórusvezető a gyerekekkel. Értitek? Magyarul, a mindenféle nemzetiségü gyerek! És szépen szállt az énekük, zengett a magyar szó, na, össze is szorult a torkom rendesen!
Ezután a felsősök énekeltek, óriási sikerük volt, mert nem csak régi karácsonyi énekeket adtak elő, hanem modernebbet is, persze mindenkinek nagyon tetszett! Óriási tapsvihar közepette mentek le a pódiumról.
Na és akkor következett az a kórus, ahol a mi kicsi Barnuskánk is énekelt, az alsó tagozat 3-4-5. osztályának kórusa. Nagyon sokan voltak és nagyon szépen énekeltek.
Készítettünk videot is, mikor itthon megnéztük és meghallgattuk, Barnus akkor hallotta először kivülről, hogy mit is adtak elő. Persze más az, ha benne vagy, vagy ha hallgatod mint néző. Így már azért jobban tetszett neki, mert a szinpadon láttam, hogy feszengett, nem érezte magát annyira odavalónak. De azért nem engedem, hogy feladja, ezt a tanévet mindenképpen szeretném, ha végigénekelné, a többit pedig majd meglátjuk. A gondom csak az, hogy gyönyörü hangja van, tökéletesen visszaénekel bármit, és sajnálnám ezt elkótyavetyélni!
Kategóriák:
belgium
,
család
,
emberek
,
gyereknevelgetés
|
Címkék:
gyerekek
,
gyereknevelgetes
,
koncert
,
ünneplés
,
zene
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 6 komment érkezett »
December 6. Télapó
Írta: Csilla | 2009. december 6., vasárnap
Kategóriák:
emberek
|
Címkék:
ajandek
,
gyerekek
,
nevetes
,
telapo
,
ünnep
A Főoldalra ajánlom |
Még nincs komment. Légy az első! »
December 5. Télapó várás
Írta: Csilla | 2009. december 5., szombat
Kategóriák:
emberek
|
Címkék:
advent
,
gyerekek
,
telapo
,
ünnep
A Főoldalra ajánlom |
Még nincs komment. Légy az első! »
René Francois Ghislain Magritte
Írta: Csilla | 2009. november 26., csütörtök
Az iskola a tanév közben többször is elviszi az osztályokat kirándulni.
Többször mennek a tanév folyamán egy tanyára, ahol testközelből láthatják az állatokat, nevelésüket, táplálásukat, és azon a napon ők is besegíthetnek ezekbe a munkákba. Etetik a kisbocikat, csalamádét szórnak a nagyobb tehenek elé, stb. Itt tanulták meg, hogy miből készül a liszt, amiből később kenyeret sütöttek. Hogy készül a cukor a cukorrépából? Gyümölcsökből gyümölcslé. Elviszik őket nagy Zetorokkal ki a határba.
Voltunk már többször a Zenemuzeumba is (hamarosan most is megy Barnusék osztálya), mindig az ő életkoruknak megfelelő hangszerekkel ismertetik meg őket, de ugy, hogy ki is próbálhatják azokat. Tavaly nagyszerü koncertben volt részünk a tanító nénivel, mivel összeszedték az összes ütőshangszert és megtanították a gyerekekkel használni azokat.
Többször voltunk már muzeumba is, megmutatták már a szinek használatát, ki is próbálhatták.
Tegnap egy ujabb kirándulásunk volt, egy belga festőmüvész képeit mutatta meg a tárlatvezető a gyerekeknek.
René Magritte képeit láthattuk egy nagyon kedves ur segítségével. Egy szavunk sem lehetett, mivel amikor mentünk, akkor megkérdezték, hogy milyen nyelven szeretnénk a tárlatvezetést, persze angolul, hisz az osztály nagy része angolos és a tanító néni is kitünően beszél angolul.
Hááát! Érdeklődve hallgatták a gyerekek a tárlatvezetést, nagyon jó volt, hogy mindig kérdezett, mindig magyarázott a tárlatvezetőnk, mert bizony nem sokat értettek volna belőle a gyerekek (meg még a felnőttek sem, szerintem). Rávezette őket a szinek használatára, az elnagyolt emberábrázolásra. Elmesélte, hogy miért olyanok a képei, amilyenek. Mesélt a gyerekeknek a festő életéről, családjáról, ők pedig tátott szájjal hallgatták és válaszolgattak a kérdésére, aztán pár kép után már ők mondták, hogy mik a jellegzetességei a festőnek.
Egyet egy életre megtanultak, hogy mi a szürrealizmus. Sokáig beszélgettek még a képekről, mert nagyon gyorsan eltelt az idő és utaztunk is vissza a suliba, de mindenképpen jó volt, hogy eljöttünk, láthatták. A világnak egy része ez is. Van aki szereti, van aki nem, de tény, hogy van.
A képekről itt láthattok összeállítást.
Foto: Lothar Wolleh
Kategóriák:
belgium
|
Címkék:
festo
,
gyerekek
,
iskola
,
muzeum
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 9 komment érkezett »
Felnőnek a gyerekek!
Írta: Csilla | 2009. november 23., hétfő
Hétvégén Barnus kis barátjának volt a szülinapja.
Évekig jártunk a játszóházakba. Jó volt, mert lehetett menni télen-nyáron, megterítettek a gyerekeknek, kiszolgálták őket, aztán mehettek játszani, rohangálni, hisz nekik lett kialakítva a tér kint is, bent is.
Szombat délután a bowling klubba szólt a meghívás.
Délutánonként a gyerekeket várják akár szülinapi bulira is, itt is meg van terítve, két bohóc szolgálta ki a gyerekeket, akik előtte jöttek a csoporthoz és lufit osztogattak. A pályát ilyenkor átalakítják, oldalt falakat emelnek, hogy ne guruljon ki a golyó, itt azért mások a játékszabályok. A gyerekek öröme viszont talán nagyobb, mint a felnőtteké. Időnként hol innen, hol onnan hallottunk üdvrivalgásokat. Aranyosak volt, biztatták egymást, hol egyik, hol másik szülő adott tanácsot a gyereknek, hogy gurítson. Némelyik kicsinek a golyó cipelése is komoly meló volt, de lelkesen gurította, dobálta ő is, ha rákerült a sor.
Bizony, bizony, nőnek a gyerekek, elhagyjuk már a játszóházakat, bowling-clubokba járunk! Viszont annyira megtetszett a hely, és vannak időszakok, amikor szinte fillérekért lehet játszani, hogy elvisszük ide a gyerekeket egy esős téli napon.
Kategóriák:
család
|
Címkék:
bowling
,
gyerekek
,
jatek
,
ünneplés
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 1 komment érkezett »
A dal ugyanaz marad
Írta: Csilla | 2009. november 20., péntek
Tagnap este Barnuskám beüzemelte a magnóját. Ősrégi kövület, de szól! Egyszer csak mondja, hogy most én zenét hallgatok! Nézegeti a CD gyüjteményt, amit régebben többet forgattak, majd beteszi az egyiket.
Megszólalt szép csilingelő hangján Halász Judit hangja. És Barnus a második számmal kezdte valami miatt. Sajnos sehol nem találtam meg a zenét csak a szöveget, pedig nagyon szép, de azért még így olvasva is nagyon szép és igaz!
Halász Judit : A dal ugyanaz marad
Lehet, hogy tévedek, de olyan ismerős vagy nekem
Találkoztunk mi már valami vidám zenés helyen
Nem emlékszem pontosan, hiszen nagyon rég lehetett
és nem ült melletted még az a tündéri kisgyerek
Óh igen, valamit sejtek én, bár biztos nem vagyok
Sok-sok évvel ezelőtt te ültél éppen ott
Ugye te voltál az a kisleány, aki hangosan énekelt
és nem is vetted észre talán, hogy mindenki rád figyelt
Én énekeltem egy dalt és te énekeltél velem
A lámpák fénye felragyogott csillogó szemeden
Ha a gyermekedre nézel, látod, az idő hogy szalad
hiszen minden változik, de a dal ugyanaz marad
Látod, nekem is már régen felnőtt a kisfiam
és nem múlt el felettem sem az idő nyomtalan
De sosem fogynak a gyerekek, akik kérnek szüntelen:
hogy Jutka néni legyen szíves, énekelj nekem!
S én újra kezdem a dalt és ti énekeltek velem
A lámpák fénye felragyog a csillogó szemeken
Ha a gyermekeinkre nézünk, látjuk, az idő hogy szalad
hiszen minden változik, de a dal ugyanaz marad
hiszen minden változik, de a dal ugyanaz marad
„Hull a hó és hózik, Micimackó fázik
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik…”
Kategóriák:
|
Címkék:
gyerekek
,
szulo
,
zene
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 1 komment érkezett »
Orvosi vizsgálat eredménye
Írta: Csilla | 2009. november 3., kedd
A fiuk jól vannak, sajnos Dávid még sokat köhög, de ezen kívül nem maradt vissza semmi a mult heti influenzából. Ma még itthon vannak, holnap kezdődik a suli az ősziszünet után.
Tegnap voltunk a kórházban, pont mennünk kellett Barnussal a soronkövetkező vizsgálatra. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit fog mondani a doktornő!
Persze Barnus mint egy kiscsikó rohangált le s fel, jókat mosolygott rajta a doktor néni, látszott rajta, hogy kutya baja!!! Nagyon örült ennek ő is! Átbeszéltük ezt az influenzás dolgot! Szerinte is a H1N1 virussal fertőződtek meg a fiuk, valószínüleg az iskolában. Szinte lehetetlenség, hogy egy légtérben voltunk, ápoltuk a fiukat és ne legyünk betegek. Szerinte mi is átestünk a betegségen, de nem jött ki rajtunk olyan durván, ahogy a fiukon. Elmondta, hogy azt tapasztalják, hogy akik az 1960-as, 1970-es években születtek, azok már áteshettek annyi ilyen fertőzésen az eltelt évek alatt, hogy akár látványos tünetek nélkül is tul lesznek ezen a járványon. Esztinek és nekem kb. 3 napig nagyon fájt a fejünk, fájt a torkunk, néha szédelegtünk is (ez akkor volt, amikor Dávid is beteg lett), meg is mértük a lázunkat, de soha nem volt, még csak hőemelkedésünk sem. A doktornő szerint akkor eshettünk át a fertőzésen. Szerinte lehetetlen, hogy ne kapjuk el, bár azért még várjuk meg azt a 10 nap lappangási időt!
Az oltásról! Belgiumban nem oltanak ugy, hogy felírathatom a védőoltást, kiváltom és beadatom az orvossal. Nem támogatja egyenlőre a belga kormány az egész lakosság esetleges beoltását. A krónikus betegeket oltják, Katinka csütörtök este jön haza, péntek reggel már mennie kell a kórházba, kaptunk egy papírt, arra azonnal be fogják oltani.
Hát, ennyi! Dávidnak kérünk még igazolást, hogy ne tesizzen még legalább egy hétig, mert a "kedves" testenvelőtanárja nem hiszem, hogy figyelembe venné az állandó köhögését.
De a doktornő szerint nyugodtan mehetnek suliba, már nincs mitől tartaniuk. A sima influenzaoltás már október 2. hetétől védi a fiukat, ezen meg már átestek, hát nem lesz semmi gond. Jövő héten megyünk Barnussal bepótolni az elmaradt éves általános kivizsgálást, akkor a vérvétel alkalmával meg fogják nézni, hogy az ellenanyag jelen van-e a szervezetében. Ha igen, akkor bebizonyosodik, hogy valóban a H1N1-en estek át, ha nem, akkor Barnus kapja a védőoltást, de más a családban nem. Ennek azért így nem örülök!
Kategóriák:
család
|
Címkék:
betegseg
,
gyerekek
,
influenza
,
korhaz
,
orvos
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 4 komment érkezett »
Nevetnek már!
Írta: Csilla | 2009. október 29., csütörtök
Végre Dávid is jobban van. Bár köhög nagyon csunyán, de hüségesen szedi a gyógyszereket a kiirt időpontokban. Már fel tudott kelni, Barnust is megnevettette dörmögő, torokfájós hangján. Szegénynek nem jó már sehogy, fáj a háta ha fekszik, fáj a feje ha ül, de kis morgóskámtól igazi hőstett, ahogy végigcsinálta ezt az egészet. Bár az sem volt jó, hogy a végén már egyáltalán nem beszélt, csak feküdt, amit adtam neki azt bevette. Fél óránként mérte a hőjét, csak bemondta, én meg írtam. Enni nem evett, a teát viszont szívesen elfogadta, amiért nagyon hálás voltam, hiszen a láz miatt erre nagyon nagy szüksége volt. Láttam a TV-ben, hogy a Lipton készített uj teákat, többekközött csipkebogyót és kamillát is. Azt vettem, és tényleg finomabbak, szívesebben megitták a fiuk mézzel, ajánlom bárkinek kipróbálásra.
Most várunk! A doktornő szerint van mire, nem sok esélyünk van, hogy ne kapjuk el. A lappangási idő 1-10 nap, és még vagyunk rá itt hárman. Azért reménykedem, hátha megusszuk valahogy (fogalmam sincs hogy hogyan), és ha megkapjuk a védőoltást végre, akkor az megvéd. Elnézéseteket kell kérnem, amiért annyira bízom ezekben az oltóanyagokban, de rélületem egyik oka az is volt, hogy bizony amióta van influenza elleni védőoltás (fogalmam sincs hány éve kapjuk, de tényleg régen), soha nem voltunk influenzásak, senki a családban.
Különben nem értem, hogy miért nem oltanak itt! Állítólag ezen a héten kezdik el az oltást. Barnus doktornője azt mondta, hogy vérvétel után fogják megmondani, hogy ez volt e valóban a H1N1, van e ellenanyag a szervezetében. Annyi a beteg Belgiumban, hogy nem győzi az a cég csinálni a teszteket, így csak azoknál vesznek mintát akik már kórházba is kerülnek. Gondolom ha mégis negatív lesz az eredmény, akkor megy a szuri, de akkor remélhetőleg minél előbb!
Szombat óta nem volt egy nyugodt éjjelünk, nappalunk, talán majd most. Nappal talpon voltam a gyerekek mellett, este beájultam mindig az ágyba, sajnos sokszor egyáltalán nem hallottam, hogy csörög az óra, így sokszor Gyuszi kelt fel éjszaka. Mindig beállítjuk az ébresztőt pár órával későbbre, és így fel tudunk kelni a gyerekekhez, mert különben elalszunk mi is. Sajnos Dávid kétszer is olyan lázas volt már, hogy kiabálni sem tudott, hogy rosszul érzi magát, csak feküdt és várta, hogy menjünk. Mondtam, hogy legközelebb verje a falat, vagy valamit csináljon, szólongassa Barnust a másik szobába, valahogy költsön fel valakit, az összes szobaajtó tárva-nyitva volt direkt. Na, de reméljük, hogy vége ennek!
Tudjátok, el szeretném mondani, hogy megható sok-sok ember kedvessége, figyelmessége. Este kb. 2 percenként csörgött a telefon, nem viccelek. Gabókám nyitta a sort, majd a többiek, drága Timi, hihetetlen csaj vagy! Még a ködösből is jött egy jókívánság, majd Magyarországról, majd a nagyi telefonált, mintha megérezte volna, hogy hivnia kell. Dávidnak mutattam az üzeneteket, lassan rámnézett, mosolygott.
- Anyuci, mennyi jó ember van a világban!
Igen, köszönünk mindenkinek mindent, nagyszerüek vagytok!
Kategóriák:
család
|
Címkék:
betegseg
,
gyerekek
,
gyogyulas
,
nevetes
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 6 komment érkezett »
Megijedtem
Írta: Csilla | 2009. október 21., szerda
Nemrég jött egy levél az iskolától, hogy csak a tegnapi napon 150 gyerek jelentkezett az orvosi szobába influenzaszerü tünetekkel, sok tanár beteg, főleg a felsőben. (Belekukkanthattok az iskola honlapján, azonnal feltettem, mert szerintem ez nagyon fontos információ lehet minden családnak!)
Na, jól meg is ijedtem, szegény Gyuszi alig győz nyugtatgatni. Nagyon féltem a gyerekeket, hiszen mind a rizikós csoportban vannak az életkoruk miatt, arról nem is beszélve, hogy ott van még Katinka és Barnus betegsége. A fiuk a héten már nem is mehetnek suliba, a doktornő szabin van, de mindig válaszol az e-mailekre, Gyuszi írt neki, mert a kórházban nem nagyon voltak stabilak a válaszolgatáskor.
A védőoltást hétfőtől adják, mi pont megyünk délután éves kivizsgálásra, remélem megkapja Barnus, majd két hét kell a védettségig. Szerencsére most lesz másfél hét szünet, remélem addigra meggyógyulnak a betegek és lecsillapodik ez az egész.
Kategóriák:
család
|
Címkék:
betegseg
,
család
,
gyerekek
,
influenza
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 4 komment érkezett »
Történések
Írta: Csilla | 2009. október 16., péntek
Annyi minden történt már megint pár nap alatt!
Szerdán elvittük az autót a szervízbe, most beült kedvenc szerelőbácsink az autóba, és mondta, hogy menjünk, mutassuk meg mit hallunk, ami zavar minket. Ismeritek biztos a fájós fog esetét, ha fogorvoshoz készültök! Elkezd nem fájni! :) Na, a mi Zafikánk is ezt játszotta el, ő volt a világ legjobb autója. Azért egyszer sikerült Gyuszinak kicsikarni belőle egy morranást, erre mindjárt mondta a bácsi, hogy ok, tudja mi ez, semmi baj. Elmesélte utközben, hogy neki is egy ilyen Zafirája van, ilyen köbcentivel, stb. Elmondta, hogy ez a hang a turbóból jön, már többen is jelezték a problémát, kivizsgálták, de semmilyen müködésbeli problémát nem okoz. (Erről mutatott is egy hivatalos levelet, amikor visszaértünk a szervízbe.) A fogyasztás meg annyi, amennyi, az övé is ennyit fogyaszt, ne akarjuk letornázni, nem fog sikerülni! Ehhez a köbcentihez ennyi a fogyasztás. Ez csak azért bosszantó, mert amikor megvettük, akkor mondták, hogy ez az uj motor ugyan ugy megy, ugyan annyit fogyaszt, mint a régebbi konstrukcióju nagyobb. Meg is örültünk neki, mert bizony a kötelező biztosítása is jóval nagyobb volt a régi autónknak a köbcenti miatt. Dehát ne legyünk elégedetlenek, ez után kevesebbet kell fizetni, viszont jóval többet fogyaszt havonta. Egyet azért sikerült elérni, Gyuszi határozottan kijelentette, hogy többet Zafirát nem vesz.
Aztán elvittem Gyuszit dolgozni. Meglepve tapasztaltam, hogy a hideggel együtt az autók igen nagy része is eltünt. Ennek persze örültem, mert nem kellett órákat a dugóban ülnünk. Viszont nekünk is meg kell venni erre az autóra is a téli gumikat. A másikat odaadtuk az autóval, mert ennek más méretüek a kerekeik, mint a réginek. Nézegetni fogom itt a hoeilaarti gumist, hogy lesz-e idén akciója, mert minden ősszel ki szokott írva lenni, hogy kettőt fizet, négyet kap. Mert bizony februárban megtapasztaltuk, hogy ezek a kerekek remekül csusznak, nincs mese, venni kell télit!
Délben aztán ritka pillanatok egyike történt, mert nem főztem a fiuknak és elvittem őket a Mekibe. Itt van nem messze tőlünk, a szomszéd településen egy. Ők persze ezt egyáltalán nem bánták, sőt, ha lehetne, ők minden nap oda járnának. Ja, persze, táplálkozzunk egészségesen!
Aztán tegnap el kellett vinnem Tassot fodrászhoz. Le akartam fényképezni, de nem találtam (később Eszti asztalán láttam meg, morrr). Már nagyon nagy volt a szőre, igazi maci volt. A szeme nem is látszott, ha kisimitottuk a buksiján, akkor a mancsával visszakócolta a szeme elé. Nagyon jól állt neki, nagyon cuki volt vele, a gyerekek mindig mondják is, hogy de kár, amiért le kell vágni, de ilyenkor már annyira kutya szaga van, hiába bontom, kefélem a szőrét, hogy szellőzni tudjon. Meg bizony melege is van a nagy szőrbe. Így aztán elballagtunk, először édes kettesben, a kozmetikushoz. A hölgy csak franciául tud, na szedd össze magad, gondoltam. Ráadásul nagyon gyorsan beszél. Azért sikerült kisilabizálnom, hogy mit is hadar, majd kint felhívtam Gyuszit, hogy most akkor jól értettem-e amit mondott. Majdnem, de emlékeztem arra amit értettem, így Gyuszi kisegített. Meg kell tanulnom azt, hogy kérem mondja lassabban, sokkal lassabban. Na, majd nemsokára Katinka felébred, aztán tanulunk megint. Mentem is a megfelelő időpontban, az aranyos a felére fogyott. Ilyenkor mindig olyan érzésem van, hogy vizslat, hogy szép-e? Mindig nagyon kell dicsérni, ilyenkor még bujósabb, és biztosítani kell arról, hogy nagyon szeretjük. (Nincs elkényeztetve az aranyos, csak amennyire el lehet valakit, Gyuszi szerint.)
Este rohanás a repülőtérre, Katinka jött haza.
Ma meg, mivel fizetés volt, megyünk bevásárolni, meg még holnap is.
Kategóriák:
család
|
Címkék:
auto
,
ebed
,
gyerekek
,
kutya
,
repulo
,
szerviz
A Főoldalra ajánlom |
Még nincs komment. Légy az első! »
Születésnapok
Írta: Csilla | 2009. augusztus 26., szerda
Agusztusban két születésnapot is ünneplünk!
Dávid augusztus 16-án ünnepelte a szülinapját. Régi álma teljesült, kapott egy vadonatuj PSP-t. Boldogan hadarta, hogy miket tud a gép (felét sem értettem). Ok, rendben!
Nem tudom, hogy pontosan így néz-e ki teljesen mint itt a képen, valami ilyemi. Szupervékony és mindenféle kütyük (számomra érthetetlen) vannak benne.
Remélem sokáig lesz benne öröme! Sok boldogságot kisfiam!
Esztikémnek tegnap volt a szülinapja. Kapott egy számítógéptartós hátizsákot (azt hittem beszél és lába is van, amikor Gyuszi megmondta mennyibe került), ugye a PSP, egy naplót. Christinnél olvastam, hogy bár ők véletlenül vettek öngyulladós gyertyát, de jókat nevettek nekik, most mi is átvertük Esztit egy ilyen készlettel. Nagyon sokat nevettek a gyerekek, csonkig égtek a gyertyák. Eszti is boldog volt és jól van ez így!
Kategóriák:
család
|
Címkék:
gyerekek
,
születesnap
,
ünneplés
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 5 komment érkezett »
PSP
Írta: Csilla | 2009. augusztus 26., szerda
Tagnap azért örvendetes dolog is történt. Esztinek tegnap volt a szülinapja.
Napközben már láttam, hogy Dávid töri a fejét valamin, tekergett a házban. Aztán délután előadta a mondandóját. Volt két használhatatlan Psp-nk, az ő régi gépe és a Barnusé (amit Büdi levert és elromlott). Dávid kitalálta, hogy mi lenne, ha a kettőből összerakna egy gépet Esztinek. Hát, rendben, Esztinek mindig nagy álma volt, hogy neki is legyen egy ilyen herkentyüje. És összerakta! Megcsinálta! Csak azt láttam, hogy szétszedte a két gépet, szépen szétrakta az alkatrészeket a nagy asztalon, aztán elkezdte összerakni, kiiktatva a hibás alkatrészeket. És aztán örömujjongás! Sikerült! Gyorsan felmentek a padlásra egy dobozért, összeszedtek egy töltőt, fülhallgatót, meg mindenfélét ami jó ha van, szépen becsomagolták, ők. Azóta is müködik, Dávid és Eszti nagy örömére!
Csak tudnám, hogy rakta össze? Honnan tudta, hogy ugy kell? Annyi kütyü van benne!
És jó volt látni, hogy milyen jó is ADNI!
Kategóriák:
család
|
Címkék:
csalad
,
gyerekek
,
születesnap
,
ünnep
A Főoldalra ajánlom |
Még nincs komment. Légy az első! »
Madármentésen
Írta: Csilla | 2009. július 16., csütörtök
Bár tudom, hogy azt mondtam, hogy nem tudok már írni az elutazásunkig, de mégis olyan dolog történt (mikor máskor, mint két nappal az elutazásunk előtt), amit el kell mesélnem nektek!
Tegnap este 8 után éppen trappoltam ki a teraszra, hogy letisztitsam az asztalt a vacsihoz, amikor odakukkantottam mint mindig amikor kimegyek, a madárkáimhoz, csak ugy ellenőrzésként, hogy minden rendben van-e? Döbbenten láttam, hogy három kisfióka van a kalitka alján a papagájoknál. Azt tudtam, hogy van tojás a fészkükbe, de hogy mennyi és mióta ül rajta a tojó azt nem tudtam, mert nem zargattam őket. Gondoltam, hogy majd a csipogásból rá fogunk jönni, hogy megszülettek a kicsik.
Na, most megtudtam, hogy megszülettek. Sajnos csak kettő picurka élt már. Gyuszi gyorsan visszatette a madárkákat, de ujra kidobták az egyiket. Ekkor már nagyon megijedtünk, hogy itt baj van, mi lesz a két mocorgó picurkával. Dávid azonnal berohant, hozta a laptopját és út közben már írta is be a keresőbe a kulcsszavakat amik eszébe jutottak. Gyorsan elolvasta a legfontosabb dolgokat, hogy megmenthetőek, de mesterségesen nekünk kell etetnünk. Na igen, de mivel? Eszembe jutott, hogy a kispintyeknek mit készítettem, amit a szülők adtak a picikéknek. Most megint elkészítettem gyorsan a keveréket (tojássárgája, méz, répa, keksz pépesítve). Na igen, de mivel adjuk nekik, hiszen nem tudnak enni? Tudtam, hogy fecskendő kellene, de nem volt éppen itthon. Levágtam a szemcseppemnek a végét, ugy etettük meg a fiókákat. Nyelték az aranyosak, nagyon éhesek voltak.
Közben én is nekiálltam olvasni. Kiderült, hogy párás és meleg helyet kell nekik készíteni. Mire nem jó a cipősdoboz, a kínaitól hozott étel tárolója? A cipősdobozba kerültek a fészekből kiszedett papírcsíkok, mellé egy dobozkában a kevéske víz, majd a papírra a madárkák. Dávidnak eszébe jutott, hogy Barnus karácsonyra egy priznicet ajándékozott Gyuszinak, abból kiszedte a betétet és a cipősdoboz alá tette. Hamarosan kellemes meleg volt a dobozkában.
Ekkorra már negyed egy volt, menni kellett most már tényleg aludni.
Dávid aggódott a kicsikért, felvitte a szobába az asztalára. Éjszaka 3-kor felébredt, és felmelegítette ujra a priznicet. Reggel 6.15-re állította be az óráját, hogy megetessük kicsi védenceit.
Bevallom, kicsit aggódtam, hogy életben lesznek-e még reggel! De képzeljétek, reggel egy csipogó dobozkával botorkált le, hogy éhesek a kicsik. Megetettük őket, megint csend lett egy kicsit.
Később elmentünk Katinkával a Tom and Co-ba (állatokkal foglalkozó üzletlánc), mert azt olvastam, hogy állítólag kell lennie olyan kismadár keveréknek, ami adható ezeknek a piciknek is. Katinkám elmondta a történetet, és tényleg volt kaja. Benne van minden vitamin meg mindenféle fontos dolog. Vízzel kell összekeverni, fecskendővel adagolni.
A gyógyszerészünk adott ajándékba fecskendőt, csak mentsük meg a madárkákat. Na és akkor elkezdődött a négy óránkénti etetés! Onnan tudtuk, hogy minden rendben, hogy mindig kiürült a begyük, tehát megemésztik amit kapnak.
Délelőtt Dávid papa mondta, hogy eltemetné az elpusztult kismadarat. Én is kimentem, nagyon mérges voltam, ezért kivettem a fészküket. Ahogy kivettem, felnyittam, és egy pici csipogott ki rám. Nagyon szép volt, nagyobb mint a másik kettő. De hogy mióta nem kaphatott enni, azt ki tudja. Azonnal bevittük a testvéreihez, megetettük, de nagyon gyengécske volt szegényke. Most már hárman voltak.
Egész napon ugy kellett intézni, hogy négy óránként ehessenek. Dávid nagyon gondoskodó gazdi, szinte az apukájuk. Egész napja körülöttük forgott. Óvta, védte őket, beszélgetett hozzájuk. Az egyiknek már nevet is adott, mert délutánra kis eleven lett, Aktivia.
Most este 10-kor kapták a vacsit, de már hozzáértem a fecskendővel a csőrükhöz és nyitották is ki. Nagyon édesek. Sajnos a 3. kismadárnak a begyéből nem szívódott fel a hami, így tartunk tőle, hogy már későn találtunk rá (erről is olvastunk az interneten), de azért reménykedünk.
Dávidnak nagy lelkiválsága volt a miatt, hogy mi legyen a picikkel. Tartott tőle, hogy nem bírnák ki a hosszu utat, és bizony Magyarországon is kötöttséget jelentett volna. Végül megnyugodott, mert egy nagyon kedves ismerősünk elvállalta a csöpségeit, így jó kezekben lesznek. Ha életben maradnak, akkor mire visszajövünk, rájuk sem fog ismerni, hisz a madárkák nagyon gyorsan nőlnek. Holnap biztos nehéz szívvel fog megvállni tőlük.
Gyuszi szerint ilyenek is csak nálunk fordulhatnak elő, kis életmentők vagyunk. Dávidkámra pedig nagyon büszke vagyok. Mondtam neki, hogy vannak a madaraknál olyan fajták, ahol a tojó csak megtojja a tojásokat, de a hím költi ki és neveli fel a fiókákat, mondta, hogy akkor ezek az ő picijei.
Kategóriák:
család
,
gyereknevelgetés
|
Címkék:
allatok
,
fioka
,
gyerekek
,
gyereknevelgetes
,
madarak
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 6 komment érkezett »
Királyi látogatás
Írta: Csilla | 2009. június 23., kedd
A mai napon nagy megtiszteltetésben lesz része a I. számu brüsszeli Európa Iskolának.
Ellátogat a királyi trón várományosának Fülöp, Brabant Hercegének felesége
Mathilde Marie Christiane Ghislaine d'Udekem d'Acoz grófnő.
Négy gyermeke van és pszichológiai tanulmányokat folytatott.
Itt Belgiumban nagyon népszerű a királyi család. Szinte nincs olyan ujság, amiben ne pózolna egy-egy családtag. Nagyon rokonszenves emberek. Valamikor sok-sok évvel ezelőtt az iskolánkban az akkori királynő segítségével alapították meg a mai Fabiolát, az ovodát, melyet róla neveztek el.
Ezt több helyen emléktáblák is megörökítették .
A mai látogatásnak több magyar vonatkozása van, ami nagy büszkeséggel tölt el minket!
Az alsós gyerekek és ovodások sorfalat állnak majd a hercegnőnek, természetesen az iskola egyenpólójában, majd egy kis ünnepség keretében egy magyar dalt fog az iskola kórusa elénekelni magyarul, Barnus egyik osztálytársa, Abigail pedig szólót fog énekelni. Nagyon-nagyon büszkék vagyunk rájuk! Biztos szép lesz az ünnepség!
Sajnos nem lehet bemenni, hiszen óriási óvintézkedéseket tesznek ilyenkor, csak meghívottak mehetnek az iskola területére. 8.15-ig mindenkinek be kellett érnie, mert aztán lezárták a kapukat. Pedig annyira megnézném őket! De sebaj, akkor is ez egy élmény lesz számukra!
Kategóriák:
belgium
|
Címkék:
gyerekek
,
iskola
,
király
,
látogató
,
ünneplés
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 3 komment érkezett »
Két hét
Írta: Csilla | 2009. május 25., hétfő
Rengeteg dolog történt az elmult két hétben!
Két hete óriási eső volt Brüsszel környékén, így nálunk is. Az eső nem szokatlan nálunk, az a furcsa, ha nem esik. De most valami félelmetes volt! Tudjátok, amikor ugy érzed, hogy ettől jobban már nem is eshetne! Óriási cseppek potyogtak órákon keresztül.
Belgiumban a sok eső miatt nagyon jó a vízelvezetés. Ömlött a rengeteg eső az útszéli lefolyókba, az ut közepén meg a csatornafedélből az öt lyukon lövelt vissza a víz, mert már megtelt a rendszer.
Hamarosan láttuk mit okozott a sok eső. A pincénkbe a téglák között folyt be a víz, napokig állt minden a vízben. Ha valamennyit kimertünk, akkor ugyan ennyi jött helyére. Napok mulva kezdett apadni, most is megy a páraelszívó lent, mert még mindig csupa víz minden. Igéretet kaptunk a tulajtól, hogy nyáron bevakoltatja a falat. Már csak ki kell hajtanunk belőle, de ez már a jövő.
Aztán kiderült, hogy az udvaron lévő tartályba, amibe a csatornákról folyik a víz, piszkos lett. Locsoltam a virágokat, és arra lettem figyelmes, hogy nagyon büdös, majd jobban megfigyelve zavaros is volt. Kiderült, hogy mivel megtelt a csatorna, így visszafelé folyt a víz. Most próbáljuk kiengedni a tömnytelen mennyiségü vizet, hogy megtisztuljon ha lesz ujra eső.
Sok tó kiöntött, nálunk a hoeilaarti is. Még másnap reggel is körbeállták az emberek és nézték, mintha ilyet még nem láttak volna. A víz mennyisége miatt nem tudott a szökőkut sem müködni rendesen, kb. 10 cm-re tudta megemelni a vizet. A zsilipek mindenhol nyitva, zudult a rengeteg víz.
És kik örültek ennek a legjobban? A kacsák! Boldogan lubickoltak a nagy vízben!
Sajnos az a zebrapintyem is elpusztult, amelyik még négy éve született nálunk Brüsszelbe. Nagyon szerettem az aranyosat. Sose félt tőlem, mindig rászállt a kezemre. Mostanában gyengélkedett, olvastam, hogy 4-5 évig élnek ezek a pici madarak. Nem tudott már a nagy kalitkában csak többszöri megállással fölrepülni a fészekbe. Gondolom most vizes lett a szárnya, ezért sajnos elpusztult. Másnap vettünk másikat, szinte olyan mint az enyém volt, de az már nem lesz Ő!
Aztán mult héten ránk köszöntött ebben a tanévben az utolsó szünet. Most nagyon szép idő volt, sokat sütött a nap, sokat játszottak a gyerekek. Tudtunk már végre a teraszon ebédelni, vacsorázni, mert felmelegedett mindig az idő. Grilleztünk megint, nagyon jól esett mindenkinek a friss salátával.
Le is kerültek a padlásról a dobozokból a fiuk nyári ruhái. Persze kiderült, hogy Dávid mindent kinőlt. 12 éves, 170 cm, 46-os lába van. Nem is tudom mekkora lesz ez a gyerek? Esély sem volt arra, hogy a tavalyi ruhákból valami jó legyen rá! Csütörtöktől Gyuszi is itthon volt, szünet volt az EU-ban is, így el tudtunk menni bevásárolni. Jó izlése van a srácnak, jó anyagokból való nadrágokat választott ki. Még cipőt is találtunk, de már nem volt könnyű 46-os méretben találni olyat is ami jól néz ki, kényelmes is. Barnus is megkapta a maga kis szandiját, vászoncipőjét.
Sokat pihentünk, olvasgattunk! Most, előre nézve az időjárásjelentést, nem mostam a hétvégén, mert 28 fokot mondtak, így mára maradt a nagy meló. Napocskával energiát spórolunk, nem kell szárítani a ruhákat, de sietnem kell, mert holnapra már esőt mondanak.
Kategóriák:
család
|
Címkék:
beázás
,
eső
,
gyerekek
,
madarak
,
szünet
A Főoldalra ajánlom |
Még nincs komment. Légy az első! »
Szülinapi zsúr
Írta: Csilla | 2009. április 28., kedd
Barnus szülinapja akkor volt, amikor Katinka kórházban volt még februárban. Kívánsága volt megint, hogy hívjuk meg az osztálytársakat, de csak az elmult hétvégére volt időpont, reggel 10-re vártuk a kis vendégeket a szülőkkel együtt.
Szerencsére mindenki el tudott jönni, teljes létszámban ülték körbe a megterített asztalt,
énekeltünk, volt torta, gyertya, majd nagy csomagolás.
Mivel híres Barnus a robotszeretetéről, most aztán kapott jó párat, de mindnek nagyon örült! :)
Kapott még egy madáretetőt, ennek különösen örült, nagyon jó ajándék, hiszen mindig gondban vagyunk a kinti madárkák etetésével, ezt majd neki kell elkészíteni, kifesteni.
Majd készítünk képriportot a nagy eseményről!
Kapott magyar nyelvü mesekönyvet, ez itt nagy kincs ám, bár nem panaszkodunk! Kapott legot, amiből persze sosincs elég, így természetesen jól jött, hisz ilyen még nem volt! :) A puzzle-nak majd valahogy nekirugaszkodunk egyszer.
Mindenkinek köszönjük a sok-sok ajándékot és a részvételt! A gyerekek jól érezték magukat, sokat játszottak, mi szülők pedig kihasználtuk a napsütést, és kiültünk beszélgetni a teraszra.
Kategóriák:
család
|
Címkék:
gyerekek
,
jokedv
,
ünneplés
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 2 komment érkezett »