A dal ugyanaz marad
Írta: Csilla | 2009. november 20., péntek
Tagnap este Barnuskám beüzemelte a magnóját. Ősrégi kövület, de szól! Egyszer csak mondja, hogy most én zenét hallgatok! Nézegeti a CD gyüjteményt, amit régebben többet forgattak, majd beteszi az egyiket.
Megszólalt szép csilingelő hangján Halász Judit hangja. És Barnus a második számmal kezdte valami miatt. Sajnos sehol nem találtam meg a zenét csak a szöveget, pedig nagyon szép, de azért még így olvasva is nagyon szép és igaz!
Halász Judit : A dal ugyanaz marad
Lehet, hogy tévedek, de olyan ismerős vagy nekem
Találkoztunk mi már valami vidám zenés helyen
Nem emlékszem pontosan, hiszen nagyon rég lehetett
és nem ült melletted még az a tündéri kisgyerek
Óh igen, valamit sejtek én, bár biztos nem vagyok
Sok-sok évvel ezelőtt te ültél éppen ott
Ugye te voltál az a kisleány, aki hangosan énekelt
és nem is vetted észre talán, hogy mindenki rád figyelt
Én énekeltem egy dalt és te énekeltél velem
A lámpák fénye felragyogott csillogó szemeden
Ha a gyermekedre nézel, látod, az idő hogy szalad
hiszen minden változik, de a dal ugyanaz marad
Látod, nekem is már régen felnőtt a kisfiam
és nem múlt el felettem sem az idő nyomtalan
De sosem fogynak a gyerekek, akik kérnek szüntelen:
hogy Jutka néni legyen szíves, énekelj nekem!
S én újra kezdem a dalt és ti énekeltek velem
A lámpák fénye felragyog a csillogó szemeken
Ha a gyermekeinkre nézünk, látjuk, az idő hogy szalad
hiszen minden változik, de a dal ugyanaz marad
hiszen minden változik, de a dal ugyanaz marad
„Hull a hó és hózik, Micimackó fázik
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik…”
Kategóriák:
|
Címkék:
gyerekek
,
szulo
,
zene
A Főoldalra ajánlom |
Még nincs komment. Légy az első! »
Már megint
Írta: Csilla | 2009. november 20., péntek
Nem volt időm se olvasni mások bejegyzéseit, se írni ide. Időnként annyira összesürüsödnek a napok, hogy este csak beájulok az ágyba.
Egy kis felüdülést a héten Csillától kaptam, itt volt nálunk ismerkedni, beszélgetni. Jó volt megismerni őt, bár a blogját szorgalmasan olvasom, de azért személyesen más. Persze Taszika egyből elbüvölte őt is, később Bocika is belibegett, hogy bemutatkozzon és kunyeráljon egy kis dicséretet, simit. És annyira gyorsan elrepült az a pár óra. Meg is beszéltük, hogy lesz folytatás, talán családos, hiszen nem is lakunk egymástól olyan messze. Kiderült, hogy milyen kicsi a világ, ők is Gödöllő környékén laktak, onnan költöztek ide, most is egymás közelében élünk. Na, majd meglátjuk!
Bőszen keressük a lakást, néztünk meg párat, láttunk is olyanokat, hogy jaj. Kiderült, hogy pár hirdetés nem valós, vagy számunkra nagyon rossz helyen van a lakás, hiszen Gyuszinak, Katinkának Brüsszelbe kell mennie, Esztinek Leuvenbe, az iskolabusz sem jár Brüsszel körzetén kívül. Sok mindent figyelembe kell venni, hogy megtalálhassuk az ideális lakást. Leginkább az lenne a jó, ha itt jelenne meg egy szoba a ház mellett, mert akkor itt maradhatnánk. Nagyon szeretünk itt lakni, valahogy minden ideális, minden itt van. Csak a gyerekek nőltek fel, és kinőttük a házat. Na, nem sopánkodok, reménykedem, hogy előbb mint utóbb megtaláljuk a nekünk megfelelő házikót!
A németországi utazásunkról olvashattatok. Amiket hoztunk, azok mind nagyon jók, finomak, nem csalódtunk semmiben. Jó volt látni a gyerekek arcát, amikor megörültek a sok ismerős finomságnak! Forrócsoki, mézespuszedli, céklasaláta, tortadíszek, pudingok sok-sok ízben. Valószínüleg egyik hétvégén át fogunk menni velük, mert annyit meséltünk nekik, hogy ők is szeretnék látni a választékot.
Még adós vagyok az esküvői beszámolóval, a hétvégén megpróbálom megirni! Addig is legyetek jók! :)))
Kategóriák:
család
|
Címkék:
alberlet
,
csalad
,
intezkedes
,
lotas futas
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 2 komment érkezett »
Vizsgálatok gyerekszemmel
Írta: Gyula | 2009. november 19., csütörtök
Barnus:
Már az egész rosszul indult, nem ehettem reggel. Se keksz, se gabonapehely, se semmi! Majd csak kibírom valahogy. Tartja bennem a lelket a gumicukor gondolata. Mert azt fogok kérni a vizsgálatok után fájdalomdíjul. Meg kroasszant is.
Aztán teljesen elkeseredtem, mert a PSP* lemerült. Mit fogok csinálni amíg a doktor nénire várunk? Kész kínszenvedés! Aztán Dávid megmentett, kölcsön adta az övét. Ez nagy szó, mert az övé teljesen új, meg ezüst szinű, meg amúgy is tök csúcs. Az is le volt merülve, de út közben Apuci feltöltötte. Mert van hozzá autós töltő. Igaz, hogy így nem játszhattam út közben, de kibírtam.
Mikor megérkeztünk, rögtön elkezdtem játszani. A Star Wars-szal. A Sith nagyúr voltam. Igaz, hogy az nem a Jó oldalon van, de ő a legerősebb.
Aztán be kellett menni a hasátvilágításra. Anyuci szerint útrahang, de nem tudom hogyan lehet hang az útra, amikor a hasát kamerázzák az embernek. Az egész azzal kezdődik, hogy hideg ragacsot löttyentenek a hasadra, pllaacccssss, pontosan így, mutatom. Aztán szétkenik a hasátvilágítóval. Néha annyira nyomják, mintha a hasadba akarnák belenyomni, hogy jobban lássanak. És az egész csikiz. Nagyon. De nem szabad röhögni, mert ez kórház. Bár Apuci sem tartja be, mert mindig vicceseket mond, és együtt röhögünk. Amikor már eleget nézték a hasadat belül, akkor le kell törölni a ragacsot. Nem könnyű, mert innentől idáig szétkenték, és még a hátadon is folyik. Tök rossz, amikor valahol ott marad, és a pólód beleragad.
Aztán átmentünk a másik váróba. Ott megint tudtam játszani. Kinyírtam egy csomó ellenséget, annyira bénák voltak. De volt egy jedi, aki állandóan lekardozott a fénykardjával. Nem tudtam legyőzni, mert be kellett menni cétére.
A cété olyan mint egy óriási mosógép, csak lyukas a közepe. Rá kell feküdni egy asztalra, és ki-be tologáznak a lyukon. Közben forog meg zúg valami benne. A néni adott Apucira egy vastag kék kabátot, azt hiszem valami sugárzás ellen volt. A néni azt is mondta, hogy ha a kis lámpa villog, akkor be kell szívni a levegőt, és amikor teljesen világít, akkor nem szabad kifújni. Ezt franciául mondta, de Apuci lefordította, mert én nem tudok franciául. Csak angolul egy kicsit. Aztán várni kellett egy csomót úgy fekve. Vártuk, hogy villogjon a kis lámpa, de hiába. Vártunk, vártunk. Az volt a legrosszabb az egészben, hogy nem lehetett mozogni. Én
szeretek mocorogni, meg rohangálni, de nem bírok egy helyben ülni. Se
feküdni. Ezért rossz volt, de kibírtam. Egyszer csak kigyullad teljesen a lámpa, az asztal zutty már át is tolódott a lyukon, alig bírtan gyorsan visszatartani a levegőt. Aztán vissza. Aztán megint át, meg vissza. A kis lámpa egyszer se villogott, Apuci nem is tudta, hogy mit mondjon, hogy beszívjam a levegőt vagy ne. Aztán jött a doktor néni, hogy kész vagyunk. Végre.
Utána mentünk vérvételre. Amikor kicsi voltam azt mondtam, hogy jött a szurka néni és vérvételt kaptam. Most már nem vagyok olyan butus, nem mondok ilyeneket. Csak ha viccelünk Anyucival. A vérvétel kicsit fáj, de én már nem sírok, mer nagy fiú vagyok. Utána szorítani kell a helyét, hogy ne vérezzen. Apuci szorította, először odafogta az ujjamat is. Mondtam, hogy most már nem a vérvétel fáj, hanem az ujjam, mert megszorította, ezen jót röhögtünk.
Utána kész is voltunk, és végre lehetett enni! És kaptam gumicukrot. Kértem bagettet is, mert Anyuci szerint rendes ennivalót is kell enni. Utána viszont mind befaltam a gumicukrot. Anyuci szörnyülködött is, hogy lehet ennyi édességet enni egyszerre, szerintem könnyen, mert a gumicukor a legfinomabb a világon.
Aztán még elmentünk vásárolni, vettünk cipőt meg táskát meg ilyeneket, aztán meg hazajöttünk. Hát ilyen volt amikor a vizsgálatokon voltunk.
*Aki nem ismeri, a PSP (Play Station Portable) egy videojáték, amit a gyerek magával tud vinni, hogy bárhol rombolhassa az agysejtjeit.
Kategóriák:
lesz ez még így se
|
Címkék:
CT
,
korhaz
,
orvosi
,
ultrahang
,
vervetel
,
vizsgalat
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 2 komment érkezett »
Achen, mézespuszi, megtakarítás
Írta: Gyula | 2009. november 17., kedd
Achen a mézeskalácsáról híres. Azt mondják karácsony előtt már a városon kívülről lehet érezni a friss, édes, fűszeres illatot. Barnusnak való hely, a család mézeskalács-beszerzésének hetvenöt százaléka az ő pocakjában végzi. Sokat hallotunk már az acheni karácsonyi vásárról, tervezzük, hogy az idén mi is emeljük a fényét jelenlétünkkel, és átugrunk "hevfanolni", ahogy a gyerkőcök szokták mondani.
A múlt szombaton más oldaláról vizsgáltuk meg a várost, pontosabban annak néhány bevásárlóközpontját. Hallottuk ugyanis csiripelni a verebeket, hogy ott olcsóbb a kaja, a tisztálkodószer meg úgy általában nagyon sok dolog. Néhányan megfűztük hát közös barátunkat, akinek hosszabb német előélete van, hogy segítsen eligazodni. Kedvesem bármilyen ételt megfőz angol, francia vagy flamand receptből, a hivatalos levelekkel is elboldogulunk, de a német nyelv eddig kimaradt az életünkből. Ezt a hiányosságot remekül ellensúlyozta a segítség amit kaptunk, hálás köszönet érte!
Az általános tapasztalatunk az, hogy igen, olcsóbbak a dolgok. Persze nem minden, ész nélkül nem szabad berohanni és kifosztani az üzleteket, de meglepően sok áru kerül kevesebbe, mint Belgiumban. Mi havonta egyszer nagy bevásárlást rendezünk tartós élelmiszerből, nekünk megérte odautazni. Nem is beszélve arról, hogy több olyan dolog is kapható, ami a belga hipermarketekből hiányzik. Ízelítőül készítettem néhány képet ezekről (néhol kicsit homályos, mert remegett a kezem a fényviszonyok nem voltak optimálisak a mobilkamerának).
Elsőnek például a gulyás - elnézést, a goulasch,
aztán a debreceni,
na és a letscho.
Ja, és ne hagyjuk ki a Puszta salátát, azaz csalamádét sem.
Nagyon szeretjük: lencseleves (persze ezt nem csak félkészből lehet csinálni).
A vegeta kenterbe veri a belga fűszerkeverékeket.
Mézeskalács ízű joghurt - fogalmam sem volt, hogy ilyen létezik. Finom.
Kenyeret itt is lehet kapni, de mintha lenne egy kis árkülönbség.
Régebben Old Spice-t használtam, de kényszerűségből áttértem másra. Most újra beszereztem egy készletet.
Írhatnék még a mosó- és öblítőszerekről, amelyek sokkal olcsóbbak, vagy a szájvízről ami a felébe kerül. Meg kellene említenem a friss húsokat, amelyeknek a belga viszonyokhoz képest szemérmetlenül alacsonyabb az ára. De hagyom, hogy aki kedvet kapott hozzá, maga fedezze fel a lehetőségeket.
Végezetül egy szemet gyönyörködtető pult, miből másból mint mézespusziból.
Update:
Most kaptam egy e-mailt, úgy tűnik megalakult az ABBK - Acheni Bevásárló Baráti Kör. Rövidesen tájékoztatjuk az érdeklődőket a belépés feltételeiről, a tagdíjról és az éves közgyűlés időpontjáról.
Kategóriák:
napi örömök
|
Címkék:
Achen
,
bevasarlas
,
Nemetorszag
,
olcso
,
vasarlas
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 2 komment érkezett »
Büdi király audenciát tart
Írta: Gyula | 2009. november 10., kedd
Mielőtt az audencia részre rátérek, azzal kell kezdenem, hogy Oszkár cica miért lett Büdi cica. Igen, ilyen előkelő nevet adtunk neki amikor a menhelyről hoztuk.
Nos, az átkeresztelés oka nagyon egyszerű, mondhatni hogy a név magáért beszél. Amikor a cica hozzánk került nagyon beteg lett, de aztán szerencsére felépült, helyreállt az étvágya is, sőt! Mindent megtettünk, hogy összeszedje magát, kapott szárazeledelt és konzerv cicaeledelt is. Igaz, hogy ebből az olcsóbbat vettük - psszt, ezt nehogy megtudja őfelsége! -, talán ez is volt a baj. Ugyanis Büdike szellentgetni kezdett. Lépten nyomon az orrunk alá "illatosított", meglehetősen idegesítő volt a dolog. Valahogyan - na vajon miért? - ráragadt a büdös jelző, és mivel amúgy kis kedvenc volt, bezézgettük Büdikét.
Szerencsére utóbb rájöttünk, hogy az egész oka az olcsó macskaeledel volt. Miután márkásabb kajára váltottunk, az illatjelenség szerencsére megszűnt. Viszont a név örökre rajta maradt.
Az előkelő királyi státuszt a trónon való ücsörgéssel nyerte el. Pontosabban a trónban való ücsörgéssel. Köztudott, hogy a cicák imádnak dobozokba bújni. Ha meglátnak egy üres dobozt, akkor addig somfordálnak körülötte, amíg el nem foglalják. A cicaság egyik alaptörvénye, hogy egy cica mindig kitölti a rendelkezésre álló dobozt. Amikor a tejesdoboz kiürül, nem szoktuk kidobni, hanem letesszük a konyhában. Mire térülünk-fordulunk, valamelyik cica biztos, hogy benne ül.
Megfigyeléseink azt támasztják alá, hogy a cica aki dobozban ül, az kiváltságosnak minősül. A doboz társai fölé emeli, és megvetéssel figyeli a másik sóvárgását a doboz után. Képesek verekedni is érte. Ebből arra következtettünk, hogy a doboz a királyi trón státuszával rendelkezik macskáéknál.
A minap sikerült megörökítenem amint Büdi király elfoglalta helyét, hogy megkezdje az audenciát. Boruljatok le hát őfelsége előtt tiszteletetek és odaadásotok jeleként.
 |
| Származási hely: Freeblog képek |
Kategóriák:
állatok
|
Címkék:
cica
,
doboz
,
kiraly
,
tron
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 5 komment érkezett »
Robot bácsi
Írta: Csilla | 2009. november 10., kedd
Ugye tudjátok mennyire szeretünk itt élni ahol élünk? Már többször írtunk arról, hogy milyen kedvesen fogadtak a szomszédok 3,5 éve.
Szemben Miranda a virágboltos, akire mindenben számíthatunk, mellettük egy flamand-indiai idős házaspár, akik azonnal jöttek, hogy szóljunk ha gond van, felettük egy fiatal pár, akikkel még keveset beszéltünk, de reggelente, esténként elmaradhatatlan a kedves integetés egymásnak. Pár házzal arrébb lakik a házunk tulajdonosa, vele sincs semmi gondunk, messzebb is vannak ismerősök, akikkel hol valamilyen rendezvényen, hol a piacon futunk össze. Másik oldalunkon lakott Robot bácsi.
A fiuk nevezték el így, mert mikor annakidején ideköltöztünk, akkor a fiuk egyre csak hallgatták, hogy mi ez a robothang, jókat nevetve rajta. Aztán elmeséltem nekik, hogy a bácsi géppel beszél, mert valószínüleg rákos volt, és ki kellett müteni a hangszálait. Elszégyelték magukat, persze, nem tudhatták, soha nem hallottak még ilyet azelőtt.
Később megismertük őt, egy nagyon kedves, aranyos bácsika volt. Szépen beszélt angolul is, bár a gépen keresztül nem lehetett mindig érteni, hogy mit mond. Volt, hogy Gyuszi jött haza, látta, hogy nyírja, illetve nyírná a füvet, de nehézkesen mozgott, hát gyorsan átöltözött és átment hozzá füvetnyírni. Kedves, aranyos, mosolygós bácsi volt. Elmesélte, hogy mennyire beteg a felesége Alzheimer kórban szenved, és mennyire rossz ez. Mindig szaladt előttünk a boltba, az elmult héten is láttam.
Miranda jött reggel, hogy pénteken meghalt. Láttunk itt mentőt péntek délelőtt, de álmomban sem gondoltam volna erre, azt gondoltam, hogy talán a feleségével van gond megint.
Ő az első belga ismerősünk, akit elveszítettük. Hiányozni fog az aranyos!
Azt sem tudom, mit kell ilyenkor tenni? Miranda mondta, hogy egy kártyát dobhatunk be a postaládába, na majd utána érdeklődünk, de nem bánnám, ha valaki aki régebb óta itt lakik, akkor megírná, hogy mi a szokás.
Kategóriák:
emberek
|
Címkék:
szomoru
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 2 komment érkezett »
Szórakoztató utazás
Írta: Csilla | 2009. november 7., szombat
Ugy adódott, hogy Gabóka velünk utazott. Mi örültünk neki, legalább egy kicsit tudunk beszélgetni.
Még Belgiumban, de a határ közelében megálltunk inni egy kávét, meg elintézni a sürgős dolgokat. Én közben nézegettem a CD-ket találtam is egyet, nagyon szép, kellemes számokkal.
Elindultunk, átértünk a határon, Gyuszikám éppen száguld 150-el mert késésben voltunk, szól a kellemes zene. Gabó elkéri a CD tokot, nézegeti, egyszer csak megszólal:
- Gyuszi hol a melltartó?
- Hm?
- Itt van, a Triumph támogatja, szoktak adni hozzá melltartót.
- Gabókám, visszaforduljunk? Ha szeretnéd visszamegyünk és elkérheted!
Na, jól kirötyögtük magunkat, utazunk tovább. Csörög a telefonom, Dávidkám hív, felveszem, hallgatom amit mond, majd iszonyatosan elkezdek röhögni, de csak jó pár perc után tudom felvilágosítani a többieket arról, hogy mit mondott.
- Anyuci, oda értetek már?
- Nem kicsim, még nem.
- Mondanom kell valamit, de ne nagyon legyél ideges!
- Ok!
- Amikor este megszórtad a süti tetejét, akkor a porcukorba fahéj helyett darált köménymagot tettél.
- Hm???
Na ekkor letettem és jött a röhögés. Persze mikor odaértünk, akkor megkóstolták, és azt mondták, hogy nem is érződik rajta annyira, meg vigyük be, hogy ez egy magyar kuriózum, ott így szokás sütni az almás pitét. Nem, nem vittük be, a kocsiba jártak ki rá. Mivel még forrón tettem rá a porcukrot, hogy egy kicsit ráolvadjon, ne potyogjon le másnap, így leszórni nem lehetett róla, de azért jó volt, állítólag, én nem kóstoltam (itthon kiderült, hogy két részletben szórtam meg a sütit, és az itthoni az tényleg ehetetlen volt a köménymag íze miatt).
Kategóriák:
emberek
|
Címkék:
baratok
,
Nemetorszag
,
utazas
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 11 komment érkezett »
Sütünk, sütünk, sütünk
Írta: Csilla | 2009. november 7., szombat
A menyasszonytól engedélyt kaptunk, hogy írjunk az előkészületekről, az esküvőről, hát írunk is, mert ilyen még nem volt, és ki tudja mikor lesz?
Ildikó szépen kiokított minket, hogy mi a szokás a németországi esküvőknél, lakodalmaknál, mi pedig szépen szótfogadtunk.
Megigértük, hogy nem hozzuk szégyenbe, az állófogadáshoz kért magyaros sütiket, hát sütöttünk. Gabóka a szuper kiflivel (nem jut eszembe a neve, bocsika), mi a kakaós csigával és az almás pitével gondoltuk, hogy meglepjük.
Csütörtökön sütöttünk egész nap, hogy finom friss legyen a süti. Este Esztikém még feldobta, hogy süssünk almás pitét, gondoltam, akkor készítsünk dupla adagot és a felét elviszem, az óriási mennyiségü csiga már utra készen becsomagolva a kosárban.
Még Gyuszi is beállt almát pucolni, készen is lettünk vele emberi számítés szerint. Esztinek ekkor jutott eszébe, hogy elfelejtett tenni fahéjat az almába. Mondtam, hogy nem baj, majd ha szórom meg porcukorral a tetejét, akkor abba teszek fahéjat. Így is lett, és mindenki megelégedve ment aludni, mi készültünk a németországi utra, az esküvőre!
Kategóriák:
család
|
Címkék:
suti
,
sütemeny
,
sütés
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 1 komment érkezett »
Barátságok, esküvői készülődés
Írta: Csilla | 2009. november 7., szombat
Na, egyszer csak elkezdem már megírni, hol is voltunk mi 2009. október 23-án.
Az ugy kezdődött, hogy ugye kijöttünk élni ide Belgiumba. Elvoltunk mi magunkban hatan, voltak ismerőseink, össze is jártunk emberekkel, de az igaz barátot, barátokat nagyon-nagyon kerestük.
Aztán két éve május 1-re kaptunk egy meghívást. Gabóék hívtak hozzájuk, mondván, ez már náluk szokás, meghívnak pár embert, családot. Nagyon örültünk, hogy elmehettünk hozzájuk. Miért is? Mert valahogy éreztük, hogy itt lesz valami. És igen! Bekerültünk pár család, párocska közösségébe, akikről nem is tudtunk. Nagyszerü nap volt!
Aztán a következő öröm akkor ért minket, amikor az itt jelenlévő pár meghívott minket is a soronkövetkező összejövetelre, ami nagyszerüen sikerült.
Aha, szóval legyen ez a szokás? Jó! Tavaly nálunk is volt egy alkalom, bográcsozgattunk, eszegettünk, lángost süttem jó fokhagymás-tejfölöset. Nyami volt, és azt hallottuk, hogy jó is volt.
Aztán jött idén ugye megint május elseje, de jó is volt látni az ismerős arcokat megint.
Na, és a meglepi! Nyáron Gyuszi mosolyogva jön haza egyik este.
- Na, mit hoztam én? El sem hiszed mit kaptam ma Luxemburgból a belső postán.
Igen, az egyik párocska (magyar-német), ugy gondolták, hogy összekötik az életüket és meghívnak minket a jeles napra. És a közeli barátok (remélem nem sértek meg senkit ha így érzem) is jönnek. Szuper lesz!
Kategóriák:
család
|
Címkék:
baratok
,
eskuvo
,
Nemetorszag
A Főoldalra ajánlom |
Még nincs komment. Légy az első! »
Első Európai CF hét - 1 st EUROPEAN CYSTIC FIBROSIS AWARENESS WEEK
Írta: Csilla | 2009. november 6., péntek
Jövő héten nagy eseménynek ad helyet Brüsszel. Az Európai Parlament támogatásával létrejön az
Magyarországról is fog érkezni egy küldöttség, és örömmel fedeztem fel a programok között, hogy pár magyarországi iskola is támogatja a mozgalmat. Cél, hogy felhívják erre a genetikai betegségre az emberek figyelmét, mely jelenleg Európában a leggyakoribb. A megdöbbentő adatokat itt olvashatjátok, melyet a hivatalos oldalról vettem le.
Kategóriák:
emberek
|
Címkék:
betegseg
,
cf
,
egeszseg
,
emberek
,
orvos
A Főoldalra ajánlom |
Még nincs komment. Légy az első! »
Kérdés - kommentekre válasz
Írta: Csilla | 2009. november 6., péntek
Mivel többeket is érzékenyen érint ez a kérdés, ugy gondoltam, hogy inkább itt válaszolok a kommentekre.
Igen, tudom és látom, hogy rajtam kívül még sokan mások sokfelé átestek már ilyen beszólásokon, melyeket már nem olvashattatok, mert kitöröltem.
A magyar szekció honlapja csak azért érint érzékenyen, mert tényleg csak a jószándék vezérel, hogy segítsünk azoknak akik ujak és eljuttassuk a fontos információkat a családoknak. Soha egyetlen fillért nem kaptam érte, bizony sok köszönetet se, kivétel néhány kedves ember, család, akiknek kedves szava eredményezi, hogy még él az oldal.
A kommentezgetés nem nagy rajta, de én a belső oldalon meg tudom nézni az oldal látogatottságát (kb. 2 hónapja jutott ez eszembe, eddig nem is foglalkoztam vele), és havonta több százan nézik. Hogy miér nem kommentelnek? Nem tudom. Miért inkább nekem irják a leveleiket? Nem tudom.
Az oldal müködik, tegnap egész nap azt csináltam, hogy még évek mulva is meg lehessen nézni a 2008-2009-es tanév beirásait, képeit az archívumba (Nagy ráérős időmben!). Az idei tanévre is kaptam már anyagot, töltögetem fölfelé, hogy szinesedjen az oldal.
Sok családnak segített, hogy a képek alapján megismerték a leendő osztályukat, szinte ismerősként jöttek ki, a gyerekek ismerték már osztálytársaikat, a szülők fel tudták venni a kapcsolatot a lehetséges tanárral.
Azoknak, akik kijönnek ide dolgozni, a nagy ismeretlenbe, a gyerekeknek, akik bemennek ebbe az óriási iskolába (2900-3200 gyerek jár ide), ahol nem ismernek senkit és semmit, azoknak nagy könnyebbség ez. Azoknak akik itt vannak évek óta, kevesebbet ad az oldal, talán annyival többet, hogy mint képviselő megkapok minden levelet, így fel tudom tenni azokat a leveleket, amelyek segíthetik a családokat az itteni ügymenet megismerésében, ami nagyon fontos! Hiszen nem látjuk át, hogy mi történik az iskolában, miért történik ugy ahogy történik, még uj a szekció, nekünk sokat kell tanulnunk.
Sokan sajnos nem akarják belátni, hogy ez az iskola bizony már 52. éve müködik (ez volt az EU első iskolája Brüsszelben), és müködik! Attól, hogy mi magyarok idejöttünk, nem fog megváltozni sok dolog, de maghallgatnak minket, sőt figyelnek ránk és érünk el eredményeket. Csak mindennek idő kell, ne akarjuk már megváltoztatni az iskolát, honnan is tudjuk, hogy az jó lesz? Mert mi mondjuk? Na, ne már!
Igen, vannak hibák. Magyarországon is, csak ott annyival könnyebb a helyzet, hogy ha nem tetszik a pedagógus, akkor elvihetjük a gyerekünket másik iskolába, itt nem. Vagyis igen, de akkor vagy francia, vagy flamand közösségbe kell tennünk a gyereket. De ugye sokan ezt sem akarják, amit megértek, mégsem tudnak örülni annak ami van. Ez az iskola más, nagyon más, és lehetetlenség összehasonlítani a magyarországi intézményekkel. Sokkal többet ad bizonyos dolgokban és bizony sokkal kevesebbet ad bizonyos dolgokban. Ez van. Ezért fontos szerintem a tájékoztatás! Mert bizony vagy megszoksz, vagy megszöksz, a lehetőség adott mindenkinek.
Én az információkat próbálom szolgáltatni a honlapon keresztül, talán így könnyebben megértjük a miérteket!
Kategóriák:
emberek
|
Címkék:
emberek
A Főoldalra ajánlom |
Még nincs komment. Légy az első! »
Kérdés
Írta: Csilla | 2009. november 5., csütörtök
Azt szeretném kérdezni, hogy ha egy valaki önszántából csinál valamit, ami sok embernek hasznos (mondjuk egy honlapot), és akkor jön egy másik ember és ismeretlenül, névtelenül elkezdi ócsárolni az első ember munkáját, az miért van?
Hálás lennék, ha valaki megírná a választ!
Kategóriák:
emberek
|
Címkék:
bantas
,
emberek
,
munka
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 8 komment érkezett »
Dávid ujra itthon
Írta: Csilla | 2009. november 5., csütörtök
Egy napot volt iskolában! De az is szörnyü volt, délután beszéltem egyik tanárával, egész órán köhögött. Figyelni nem tudott rendesen. Itthon is köhögött éjjel is, de azt mondta a doktornő, hogy minden rendben, majd elmulik. Ezért engedtem el őt iskolába. Tegnap rövidnap volt, mégis olyan fáradtan jött haza, mintha napok óta nem aludhatott volna. Gondolom e miatt morgósabb is volt az iskolában is, mert itthon igen. Bár becsületére legyen mondva, egész délután tanultunk, hogy behozzuk a lemaradást. Aztán este mégis elvittük orvoshoz, mert nem szeretem én az ilyet. Csütörtök hosszu nap, hogy éli tul? És hát nem tulélni kellene, hanem ott lenni.
Gyuszi telefonált a rendelőbe, bemutatkozott, majd a doktornő visszakérdezett, hogy Barnabás lett beteg? Gyuszi mosolyogva mondta, hogy nem, Dávid nem gyógyult még meg. Rendes volt, mert a rendelési idő után is még megnézte.
Mi is történt? Csak információként másoknak, ha ilyet tapasztalnak az influenza után. A betegség levonulása után elég sok embernél visszamarad egy fertőzés a torok és a tüdő között. A tüdőt már nem éri el! Ez kb. két hétig is eltarthat. Dávid tüdeje is tiszta, a torka nem vészes, az orrát sokat kell fujnia (az orrcseppektől már vérzik az orra, szinte mindig, hát ne csepegtessen, de akkor hogy dugítsuk ki az orrát?). A fülei egy kicsit pirosak, viszont időnként megállíthatatlanul köhög. Gondolom az iskolában különben is levegőtlenebbek a helyiségek, talán ott még jobban fokozódott a köhögése. Kapott köhögéscsillapítót, de azt csak este vegye be, mert nap közben álmosít (lehet, hogy az volt tegnap is a baj, csak ezt elfelejtették mondani). Jó lenne inhalálni is reggel-este. Erre mondom, ha reggel inhalál aztán meleg arccal kiküldöm az 5 fokba, szélbe, akkor szinte biztos, hogy arcüreggyulladást fog kapni. Akkor inhaláljunk csak este. Ja, ok. És iskolába mehet? Ó, hát persze! Erre morogtam egy sort, gondoltam, na majd otthon. Kértem adjon legalább tesi alól felmentést, nehezen csikarta ki magából, mintha valami őrületes nagy dolgot kértem volna. Csak gondoltam, hogy nem kéne a gyereknek még a tüdejét is kiköpnie az állandó köhögés mellé.
Motyogtam egy sort, meg beszéltem is két tanárral, ők sem javasolták, hogy így menjen iskolába. Aztán döntöttem, két napot mi is igazolhatunk, aztán itt a hétvége, az összesen négy nap. Ha kurálom a gyerekem itthon gőzerővel, tanulunk amikor csak tudunk, jöhet az inhalálás is naponta kétszer meg a gyógyszer is, nem baj, ha elszunyókál napközben, akkor többet érek, mintha ezeket nem teszem meg és iskolába is küldöm.
Így itthon maradt, kurálom, tanulunk.
Kategóriák:
család
|
Címkék:
betegseg
,
gyogyulas
,
kohoges
,
kura
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 6 komment érkezett »
Apropó, irigység
Írta: Gyula | 2009. november 3., kedd
Will blogjában olvastam egy bejegyzést a megszűnő Sláger és Danubius rádió kapcsán. A poszt nem erről szól, de a megjegyzések az irigységre terelték a szót.
Az irigység volt az egyik amit nem volt nehéz otthagyni amikor kiköltöztünk. Mindig is nehezem viseltük Kedvesemmel, amikor az emberek egymást marták, mert a másiknak kicsit jobban ment vagy több jutott. ("Kedvencem" amikor azt modják: persze, jó neked, mekkora fizetést kapsz! És a kiadások??)
Magam részéről azt gondolom, hogy
- Nekem nem lesz sem több, sem kevesebb, ha másoknak jobban megy a szekér. Akkor sem lesz több a fizetésem egy centtel sem, ha folyton fújok a gazdagabbakra.
- Több pénzzel nem feltétlenül járnak együtt azok a tulajdonságok amelyek miatt bírjuk a másikat. Sajnos a tendencia éppen az ellenkező, ahogy a vagyon nő, a pozitív emberi tulajdonságok mintha csökkenni látszanának.
- Ha valaki nagy pénzt akaszt le, az általában extra dolgot tesz le az asztalra. Például én az életben nem tudnék annyi sületlenséget összehordani, mint a két jómadár a Sláger rádióban. Ha az embereknek tetszik, miért ne fizetnék meg őket? Az sem valószínű, hogy milliárdos leszek, mert hiányzanak belőlem azok az adottságok amelyek az üzletembereket sikeressé teszik.
Személyes véleményem, hogy a magyar ember irigy típus. Volt olyan amikor szabályosan kimenekültem egy társaságból, mert nem bírtam elviselni a folyamatos panaszkodást, és mások pocskondiázását. Más nemzetekből valók között sokkal kevesebb irigységet tapasztaltam. Mintha számukra nem az lenne a fontosabb, hogy a másiknak kevesebbje legyen, hanem azon dolgoznak, hogy ők jobban boldoguljanak. És tudnak örülni más sikerének is. És meg tudják becsülni a másikat.
Mindezek után minden tiszteletem a kivételeknek, akik értékelni tudják
amilyük van, nem nézik le a másikat, ha annak kevesebb jutott, és az
életet nem csak az anyagiakban mérik.
Foto: Rosemary McKevitt
Kategóriák:
lesz ez még így se
|
Címkék:
irigyseg
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 8 komment érkezett »
Ajándék
Írta: Csilla | 2009. november 3., kedd
A betegeskedés időszakában sorra kaptuk a kommenteket, melyekért nagyon hálásak vagyunk! Ha csak egy-egy percig is, de mosolyt csalt arcunkra a sokaktól kapott ajándék:
Köszönjük szépen a megtiszteltetést Timinek Angliába, Mankának Kanadába, Christinnek és Gabinak Angliába, Évának Magyarországra és nem utolsó sorban Ritának Spanyolországba.
Én vissza is küldeném mindegyikőtöknek, hisz nagyon szeretlek olvasni benneteket, de azért még mindig vannak olyan blogok szerencsére, akik még eszembe jutottak, íme az én listám, melyen uj szerzemények is vannak, ha nem ismeritek őket, akkor olvasgassátok őket szeretettel:
Csilla, itt nem messze tőlünk, a szomszédban, Waterlooban.
Tamara, a szomszédos országból, Franciaországi életükről, gyarapodó családjukról mesél.
Kijevi blog, melyet csak pár hete olvasok, de nagyon szeretem az irásait
Hello USA!, Ziebi blogja, ezt is csak pár hete olvasgatom, jók az írások, a képek gyönyörüek
Na és itt egy uj szerzeményünk, Lököttcsaj blogol (aki egyáltalán nem lökött), Vivi egy nagyon szép vak lány, életét, mindennapjait meséli el.
Most gyorsan ennyi, még volna pár ötletem, de ennyit lehet, ötöt ajánlani. Fogadja mindenki szeretettel!
Kategóriák:
emberek
|
Címkék:
ajandek
,
dij
,
emberek
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 5 komment érkezett »
Orvosi vizsgálat eredménye
Írta: Csilla | 2009. november 3., kedd
A fiuk jól vannak, sajnos Dávid még sokat köhög, de ezen kívül nem maradt vissza semmi a mult heti influenzából. Ma még itthon vannak, holnap kezdődik a suli az ősziszünet után.
Tegnap voltunk a kórházban, pont mennünk kellett Barnussal a soronkövetkező vizsgálatra. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit fog mondani a doktornő!
Persze Barnus mint egy kiscsikó rohangált le s fel, jókat mosolygott rajta a doktor néni, látszott rajta, hogy kutya baja!!! Nagyon örült ennek ő is! Átbeszéltük ezt az influenzás dolgot! Szerinte is a H1N1 virussal fertőződtek meg a fiuk, valószínüleg az iskolában. Szinte lehetetlenség, hogy egy légtérben voltunk, ápoltuk a fiukat és ne legyünk betegek. Szerinte mi is átestünk a betegségen, de nem jött ki rajtunk olyan durván, ahogy a fiukon. Elmondta, hogy azt tapasztalják, hogy akik az 1960-as, 1970-es években születtek, azok már áteshettek annyi ilyen fertőzésen az eltelt évek alatt, hogy akár látványos tünetek nélkül is tul lesznek ezen a járványon. Esztinek és nekem kb. 3 napig nagyon fájt a fejünk, fájt a torkunk, néha szédelegtünk is (ez akkor volt, amikor Dávid is beteg lett), meg is mértük a lázunkat, de soha nem volt, még csak hőemelkedésünk sem. A doktornő szerint akkor eshettünk át a fertőzésen. Szerinte lehetetlen, hogy ne kapjuk el, bár azért még várjuk meg azt a 10 nap lappangási időt!
Az oltásról! Belgiumban nem oltanak ugy, hogy felírathatom a védőoltást, kiváltom és beadatom az orvossal. Nem támogatja egyenlőre a belga kormány az egész lakosság esetleges beoltását. A krónikus betegeket oltják, Katinka csütörtök este jön haza, péntek reggel már mennie kell a kórházba, kaptunk egy papírt, arra azonnal be fogják oltani.
Hát, ennyi! Dávidnak kérünk még igazolást, hogy ne tesizzen még legalább egy hétig, mert a "kedves" testenvelőtanárja nem hiszem, hogy figyelembe venné az állandó köhögését.
De a doktornő szerint nyugodtan mehetnek suliba, már nincs mitől tartaniuk. A sima influenzaoltás már október 2. hetétől védi a fiukat, ezen meg már átestek, hát nem lesz semmi gond. Jövő héten megyünk Barnussal bepótolni az elmaradt éves általános kivizsgálást, akkor a vérvétel alkalmával meg fogják nézni, hogy az ellenanyag jelen van-e a szervezetében. Ha igen, akkor bebizonyosodik, hogy valóban a H1N1-en estek át, ha nem, akkor Barnus kapja a védőoltást, de más a családban nem. Ennek azért így nem örülök!
Kategóriák:
család
|
Címkék:
betegseg
,
gyerekek
,
influenza
,
korhaz
,
orvos
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 4 komment érkezett »
Macskakaparás
Írta: Gyula | 2009. november 2., hétfő
A szombati leuveni sétát dürümözéssel fejeztük be. Barnus nem bírt el a hatalmas adaggal, gondolta, hogy majd másnap milyen jól fog jönni a finomság. A hibát ott követtük el, hogy kint felejtettük a konyhapulton. Az éjszaka más jelentkező is akadt, aki szívesen megkóstolta, mégpedig valamelyik szőrmók személyében. A kicsomagolási technikáján még javítania kell, de a dézsmálás sikerült. Hát Barnuskám ... majd legközelebb.
Kategóriák:
lesz ez még így se
|
Címkék:
durum
,
macska
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 3 komment érkezett »
Hétvégi mosoly ujra a telefonos cégektől
Írta: Csilla | 2009. november 1., vasárnap
-Kérem, akkor vegyen elő egy papírt és ceruzát, és akkor lediktálom Önnek...-Kisfiam, hozd ide... Nem, ne a tollat, a bácsi ceruzát mondott...
-Nyugodjon meg, központi probléma van, nem az Ön készüléke hibája!
-Hanem, másé?
-Engem mindig bántanak telefonon...
-??? Zaklatják???
-Ja, igen.
-Milyen típusú a készüléke?
-Nekem sajnos csak fekete telefonom van...
-Szeretnék egy Hanglogót a telefonomra!
-Azért kaptam csekket, mert fizetnem kell?
-Tegnap önök féloldalasították a telefonomat...
- XY vagyok, üdvözlöm!
-Má' megin' más? (Ezután bontja a vonalat)
-Az a problémám, hogy távirányítóval nem tudom telefonom kikapcsolni...
-A telefonom nem mászik fel a hálózatra!
-Jónapot, a számlainformációmat szeretném lekérdezni...
-Az Ön számlaegyenlegére gondol? Azt itt az ügyfélszolgálaton tudjuk önnek megmondani...
-És annak mi a száma?
-1270. Bizonyára most is ezt hivta...
-Igen, de azért leírom.... szóval tizzenketttttőőőőhettttven.... jó köszönöm, akkor máris hívom, viszhall!
- ...?
-Pár órája az a gondom, hogy nem csörög a telefonom amikor hívnak. Ericssonom van...
-Valószínűleg bekapcsolta a néma üzemmódot. Lát a kijelzőn egy áthúzott hangjegyet?
-Igen, de nekem nem ez a gondom, hanem amint már mondtam...
-...de ez lesz a gond. Próbálja meg hosszan nyomni a CLR gombot, így kikapcsolja a néma üzemmódot...
-...jó jó tudom, ezt már próbáltam, értek annyira ehhez a telefonhoz, higgye el...
-Értem, akkor legyen szíves a piros NO gombot megnyomni...
-Most így beszélgetés közben?
-Igen.
-Jó, akkor most megnyom....
Hajnali fél négy:
-Jó reggelt. Maguknak eddig hány előfizetőjük van?
-Erről jelenleg nincs pontos adat.
-Köszi. Viszhall!
- ???
-Van önöknél szexvonal, drága?
-Sajnos ilyen szolgáltatást MI JELENLEG nem nyújtunk.
-Jó napot kívánok! Megpróbálom beütni a Pin kódom, de csak csillagokat látok!
-Ez természetes. Mert a szám titkos, tehát Ön csak csillagokat fog látni.
-Akkor honnan tudjam, hogy mit ütöttem be???
-Telefonszám után tudakozódnék! Sajnos csak vezetéknevet tudok: Kis, egy s-sel...
-Elkérhetem a telefonszámát?
-Azt én nem adhatom meg, nekem feleségem van!!!
-Miért van az, hogy én bárkit tudok hívni, de engem nem hív senki?
-És önök ott bent a központban figyelik, hogy mikor jár le a kártyám?
-Jó napot kívánok, a feltöltőkártyás reklámból a rendőrségen ülő fiú telefonszámát szeretném elkérni.
-Igen, azt én is szeretném tudni!
-Ügyfélszolgálat, jó napot kívánok, miben segíthetek?
-Maga nem az automata?
-Mit gondol?
-Jó napot kívánok! Mennyibe kerül egy fül-orr-gége szett a Nokiámhoz?
Kategóriák:
humor
|
Címkék:
emberek
,
humor
,
mosoly
,
nevetes
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 1 komment érkezett »
Leuveni séta
Írta: Gyula | 2009. október 31., szombat
Kedvesem ebéd előtt feldobta az ötletet, hogy menjünk át Leuvenbe, csak úgy sétálni, nézelődni. Felvetődött a mozi gondolata is, de csak flamandul adják amit megnéztünk volna, ezért lemondtunk az "élvezetről".
Séta képekben a flickr-en:
Kategóriák:
napi örömök
|
Címkék:
Leuven
,
seta
,
szombat
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 4 komment érkezett »
Hoeilaart-i orvosok
Írta: Csilla | 2009. október 29., csütörtök
Tudom, egyszer már irtam az itteni orvosokról, de most megint muszáj, mert nagyon megleptek minket az utóbbi napokban.
Helyi ügyelet van a faluban kb. 6-8 orvossal, mindig van valaki a rendelőben, vagy a saját lakásán éjszaka is és hétvégéken is. A hétvégén is egy olyan doktorbácsi volt az ügyeletes, aki a lakásán rendel. Nála voltunk Barnussal. Nagyon kedves ember volt, már ismerősként üdvözölt minket, pedig ő nem rendel a falu rendelőjében, viszont egyszer már voltunk nála egy ügyelet alkalmával.
Ugye egy kis molyolás után ugy döntött, hogy Barnusnak ad Tamiflut, ellátott minket sok jótanáccsal, és gondoltuk, hogy akkor ennyi.
Aztán Dávid beteg lett, Gyuszi hívta őket, hogy kellene még Tamiflu, mert beteg lett a nagyobbik fiunk is, azt gondoltuk ez a szokás. Miután bemutatkozott Gyuszi, mondja a doki, hogy ja, a Barnabás testvére lett beteg? Gyuszi elcsodálkozott, hogy ez az ember honnan tudja ezt így, de megbeszélték a többit és ment mindenki a maga utján. A láz miatt este megint beszélnie kellett egy orvossal, ekkor egy másikkal beszélt, ő is egyből azonosította Barnusról, hogy kivel is beszél. Majd tegnap este mentünk egy harmadik orvoshoz a rendelőbe, ránk néz, majd mondja a név után, hogy ja igen, Barnabás, de tudta, hogy Dávidot vittük. Én azt gondoltam, hogy ebben az elintézményesedett világban már nem tartanak így számon embereket. Belgiumban sokkal több CF-es ember él, és mint oly sok betegséget, ezt sem söprik a szőnyeg alá, ott segítenek ahol lehet. Azt nem tudom, hogy itt Hoeilaartban hány veszélyeztetett ember, vagy akár CF-es ember él, de engem jó érzéssel tölt el és megnyugtat, hogy Barnabás ott van a tudatukban, hogy vigyázni kell rájuk.
És megint flamandokról beszélünk, akik hu milyenek, durvák, kíméletlenek. Engem nem érdekel, megint bebizonyították, hogy minket szeretnek és nekem ennyi éppen elég!
Kategóriák:
belgium
,
család
|
Címkék:
betegseg
,
hoeilaart
,
orvos
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 4 komment érkezett »