Ezt a blogot ezennel bezárom, elköltöztünk ide:
Írta: Csilla | 2011. november 15., kedd
... Szemünkben a világ ... Belgiumból
Gyuszi már kb. 3 éve felvetette, hogy szeretne egy önálló domain nevet venni a blognak. Aztán ennyiben is maradtunk, szépen elült a dolog. A bejegyzések iródtak sorra, ha nehezen is, de alakitgattuk a blog kinézetét a mi izlésünkre. Szerencsére Gyuszi ismeri ezeket a kódokat meg kütyüket, ha sikerült rávennem, akkor megcsináltuk amit kellett.
Sokáig nem vettük észre, hogy gond lenne a freebloggal, igaz idén kevesebb bejegyzés is született mint az előző években. De azért jó pár hete pont belecsöppentem egy hibába, akkor megijedtünk, hogy mi lesz a bloggal. Megint feljött a váltás lehetősége, de a napi dolgok gyorsan elfeledtették velünk a blogproblémát, hiszen végül is nem történt baj, minden megvolt a blogon.
De mult héten még nagyobb baj lett, eltünt auguszutus utáni sok-sok bejegyzés, komment!
Sokat olvastam a freeblogosok oldalán, kiderült, hogy komplett blogok tüntek el, még szerencsésnek tudom mondani magunkat, mert a miénket Gyuszi szépen visszarakta utólag, bár a kommentek elvesztek végleg.
Sokat gondolkodtam, hogy miért is lett volna rossz, ha eltünik a blog! Ha eltünik a sok kép, a sok emlék. A képeink megvannak mind, Gyuszi szépen mentegeti le őket, tehát azokat bármikor meg tudjuk nézni. De amikor történt egy bejegyzés valamiről, akkor az számunkra érdekes volt. Az élet viszont megy tovább, történik ez, történik az, elfeledjük mi történt fél éve, 1 éve, 3 éve. Nem azért, mert nem fontos, azért mert jönnek más jó vagy rossz dolgok helyettük. De milyen jó olvasgatni utólag! Jó, hogy egyszer valaki kitalálta, megcsinálta és lehetőségünk van használni a blogokat. De ezt mi most már máshol folytatjuk!
Szerettünk itt lenni, ide járni! Köszönjük a freeblogos csapat munkáját, és nagyon sajnáljuk, hogy ennyi problémájuk adódott az utóbbi időben. Mi tudjuk, hogy ezt ők nem igy tervezték és rengeteg át nem aludt éjszaka állhat mögöttük a nappalokkal együtt. Az igazi lökést mi most kaptuk meg a váltáshoz! Van már saját blogunk, igaz még nincs kész, még csinositgatni kell, de a további életünk már ott folytatódik.
Várunk oda mindenkit szeretettel!
És egy kérésem lenne még! Érdekes helyeken bukkant fel a blogunk évek alatt. Olyanok tették be oda, akiket mi nem is ismerünk, de ugy itélték meg, hogy másoknak is jó lehet, ha olvasnak minket. Kérlek benneteket, ha továbbra is igy van, akkor javitsátok ki az uj cimünkre ezeket a linkeket!
Akkor sziasztok és várunk benneteket itt:
... szemünkben a világ ... Belgiumból
Tweet
Megosztás
Kategóriák:
család
,
blogajánlás
|
Címkék:
bezárás
,
blog
,
bucsuzas
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 2 komment érkezett »
Szakadás, máshol fércelünk, nincs mese!
Írta: Csilla | 2011. november 11., péntek
Magyarországon jártunk, aztán szünet is volt, Dávid kedden, Barnus szerdán ment iskolába. Gondoltam, hogy ma blogolós napot tartok végre, irok, olvasok is másokat.
Reggel bekapcsoltam a gépem, leveleket elolvastam, majd a facebook-ra kattintottam és óriási nyitottam a szemem! Miiii??? Sorra olvasom a tegnapi irásokat, hogy a freeblog szervere megint leállt, blogok tüntek el, más blogokból a bejegyzések hült helye. Nálunk is, mint láthatjátok, az utolsó bejegyzés augusztusi.
Gyuszinak ha lenne ideje, akkor már rég lenne saját domain nevünk, blogunk, de idő hiányába (vagy arra lett fogva?) még mindig maradtunk. Persze, élveztük a szabadság utolsó napjait, eszünkbe sem jutott, hogy a bloggal foglalkozzunk. Pedig ha ezt itt tovább akarjuk csinálni, akkor komolyan lépnünk kell.
Gyuszit hivtam azonnal, mentette a blogot az itthoni gépén mult héten (azóta meg nem irtunk), igy valószinüleg estére vissza tudja állitani az eredeti bejegyzéseket, de a hétvégi program szerintem meg lesz neki! Költözünk! Mielőbb
Tweet
Megosztás
Kategóriák:
bloghegesztés
|
Címkék:
blog
,
hibák
A Főoldalra ajánlom |
Még nincs komment. Légy az első! »
Turótorta
Írta: Gyula | 2011. november 6., vasárnap
Recept a GastroGlobon!
Tweet
Megosztás
Kategóriák:
család
,
főzőcske
|
Címkék:
A Főoldalra ajánlom |
Még nincs komment. Légy az első! »
Becsületesség? Vagy ki tudja?
Írta: Gyula | 2011. október 27., csütörtök
Az ugy kezdődött, hogy pontosan 2 hete jöttek haza a gyerekek Brüsszelből, egy este. Nagyon sokan voltak a buszon, Katinka még figyelmeztette Esztit és Dávidot, hogy nagyon vigyázzanak a dolgaikra, nehogy ellopják.
Aztán másnap jön a telefon Katinkától, hogy anyuci, nem találom a tárcámat. Persze tüvé tettem én is mindent a szobájában, majd amikor hazajött akkor ő is, de nem találtuk meg sajnos.
Pénz nem volt benne, csak pár euro, de a belga-magyar iratai, egyetemi kártyái, ilyen-olyan számára fontos fecnik, fényképek igen.
Mit kell ilyenkor itt tenni? El kellett mennie feljelentést tennie, majd ezzel el kellett mennie a Magyar Nagykövetségre, ahol kétszeri próbálkozásra már érvénytelenitették is az iratait, pont ma reggel kapta meg a végleges határozatot. Majd ezek után kellett volna leadnia Gyuszinak a feljelentéssel együtt az uj igénylést a belga személyire.
Ma délelőtt csöng a telefon, flamandul beszél a hölgy, szerencsém volt, mert Eszti még épp itthon volt. A polgármesteri hivataltól hivtak, beszélgetnek, majd látom, hogy Eszti nagyon el kezd örülni valaminek. Telefon le, Eszti mondja, hogy megkerült Katinka tárcája, ma fél 12-ig ha bemegyünk át is adják. Na, ugrás kocsiba, rohanás a papirokért. Meg is kapta, gyorsan kinyitottuk, szerintünk minden kártya, igazolvány benne van. Persze az az 5 euro nincs, de mi mégis nagyon örültünk, mert ha az uj iratokat beszerezzük, akkor nem ennyibe került volna.
Most akkor ujra végig kell látogatni minden hivatalt és bejelenteni, hogy megvannak a papirok.
Hogy mi történt a tárcával, azt nem tudni, a hölgy csak annyit mondott, hogy postán kapták, Esztit meg nem is nagyon érdekelte annyira örült, hogy megkerült.
Több mendemondát is hallottunk, hogy mi igaz, ki tudja. Állitólag a kukások is leadják, ha találnak tárcát (itt szokás ez), ha ellopják és kiszedik a pénzt, akkor a tárcát esetleg egy rendőrség közelében dobják el (milyen rendesek azért, nem?), vagy egyszerüen beviszik, hogy találták és senki nem kérdez semmit tőlük.
Az mondjuk látszott, hogy az a papir amit az orvos adott Katinkának még évekkel ezelőtt a betegségéről, hogy legyen nála, na az szét volt hajtogatva. Talán számitott ez? Ki tudja?
Egy a lényeg, a tárca itt van, Katinka örül! :)
Tweet
Megosztás
Kategóriák:
helyi_csodák
,
belgium
,
emberek
,
család
|
Címkék:
A Főoldalra ajánlom |
Még nincs komment. Légy az első! »
Fiúk az űrben
Írta: Gyula | 2011. október 24., hétfő
Az elmúlt napokban sok helyen lehetett olvasni Galileo nevét. Most nem Galileiről szóltak a cikkek, hanem a róla elnevezett szatellit navigációs rendszerről. Az EU elindította azt a projektet, amely műholdakat állít Föld körüli pályára a pontosabb navigáció és még egy csomó hasznos alkalmazás érdekében. Mondhatnám, hogy beindult az EUs űrprogram, és hogy amíg Amerika űrcsillaga leáldozóban van, az EU új babérokra tör, de egyesek még szarkazmussal vádolnának meg. Inkább itt van néhány link, ha többet szeretnétek tudni róla, például utánaolvasni az EU honlapján, vagy megnézni egy videót az EUtube-on.
Mindenesetre most kivesszük részünket a program népszerűsítéséből. Íme a mi hozzájárulásunk az EU űrprogramjához:
Tweet
Megosztás
Kategóriák:
unio
|
Címkék:
A Főoldalra ajánlom |
Még nincs komment. Légy az első! »
Taszikám orvosnál
Írta: Gyula | 2011. október 22., szombat
Ha egy állatkánk beteg, akkor mindig olyan érzésem van, mintha pici gyermeket vinnénk orvoshoz, mert tudjuk, hogy beteg, de nem tudja megmondani, hogy hol és mi fáj, mennyire, még csak megmutatni sem tudja, kommunikálni egyáltalán, csak a jelzéseiből tudjuk, hogy baj van.
Tasso-nak már többször volt gond a fülével, most összeraktam, hogy talán akkor lesz beteg, amikor már nagy a szőre, talán befülled vagy fogalmam sincs. Ilyenkor már elég kellemetlen a szaga, sokat vakarja a fülét és rázza a fejét, tudom gond van!
Telefon megy kedvenc doki bácsinknak, sajnos szabin van egy hétig. Addig nem várhatunk, mert egyszer mondta nekünk az orvos, ha kezeletlenül hagyjuk, akkor egyrészt fájhat neki nagyon, másrészt pedig megsüketülhet. Na, akkor elő az overijse-i kisokos, amit kaptunk a városházán, benne minden fontos telefonszámmal. Itt helyben van legalább 10 állatorvos, kiválasztottuk a legközelebbit, Gyuszi felhivta és már mentünk is.
Egy kedves hölgy várakozott a goldijával előttünk, de jó volt, mert a beszélgetés során tudott adni pár hasznos tanácsot Sam gondozásával kapcsolatban.
Aztán mi kerültünk sorra, amit inkább videora kellett volna venni! Szépen elmondtuk, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, a doktor bácsink szabin van (ezt jelezni kell, hogy a kutyi ellátott, mert harapnak az orvos nélküli kutya miatt, jogosan), mi a gond szerintünk.
Na jó, menjünk, ut közben megmérekeztünk, 23 kg a mi kis medvénk. Mqjd Gyuszi feltette a vizsgáló asztalra. Vizsgálat, tapogatózás, kukucskálás következett, ki is derült, hogy a bal füle már fáj is. Ezt bizony ki kell tisztitani, mondja a doktor néni. Taszikám békésen ül, nézi, ahogy az orvos hozza papirokat, fültisztitókat, különböző kencéket, számára fura kütyüket. Gyuszi az asztal mellett állt, szorosan Taszika mellett, majd mire felhalmozódott a sok dolog az asztalon, Taszikám lassan ránézett Gyuszira és a fejét oldalra billentette és odabujt hozzá. Annyira édes volt a jelenet, az orvos is megállt egy kicsit és jót nevetett, annyira édes volt a "Jaj nekem, most mi lesz Apuci, vigyázol rám?"
A tisztitás meg volt, sajnos a füle már tényleg fájt, a doktornő szerint egy kicsit melegebb is volt Tasso, a gyógykezelés is meg volt, kaptunk fülcseppet antibiotikummal, fájdalomcsillapitóval, meg mindenfélével, meg fog tőle gyógyulni remélhetőleg már egy héten belül.
Mielőtt elköszöntünk megkérdezte a doktornő, hogy értesitsék-e a doki bácsinkat a dologról, vagy mi szólunk neki? Tisztára mint az embereknél! Örültem ennek, hiszen Taszikánknak már rendes oldala van a mi állatbarát orvosunknál mióta kihoztuk a menhelyről, mert bizony már lassan 4 éve lesz, hogy nálunk van és történt egy s más vele azóta.
Én örülök, hogy ez az orvos ellátta Tassot, nem volt gond, hogy más az orvosunk, egyáltalán nem éreztük azt, hogy minek mentünk oda, nagyon kevés vizitdijat kért, igazán kedves, rendes volt és örültem annak is, hogy jó kapcsolat van az orvosok között és nem vagyok róla meggyőződve, hogy annak ellenére nem fognak szólni Snijdersnek, hogy mondtuk nem kell, majd mi. És ez az orvos is szerette az állatokat, nem ugy, mint az egyszeri magyarországi orvos, aki kijelentette amikor vittük hozzá a kiskutyát oltásra, hogy ez itt neki nem állat, neki az állat a lónál kezdődik. De erről nem akarok irni, meg arról sem, hogy én mit gondoltam erről az állatorvosról, csak annyit, nem mentünk hozzá többet!
Tweet
Megosztás
Kategóriák:
belgium
,
emberek
,
család
,
állatok
|
Címkék:
A Főoldalra ajánlom |
Még nincs komment. Légy az első! »
Esztikém fotoblogja
Írta: Gyula | 2011. október 21., péntek
Tegnap este végre megszületett a blog és képek is kerültek rá.
Esztinek nagyon jó szeme van arra, hogy meglássa a szépet és megragadja a pillanatot. Épp tegnap vett egy szupi gépet, amivel biztos vagyok benne, hogy még szebb képeket fog tudni késziteni, bár én az eddigiektől is néha el voltam ámulva.
Kérlek benneteket, hogy látogassatok el hozzá ha van egy kis időtök, irjátok meg neki a véleményeteket. Most életének nagyon nehéz időszakát éli, a fényképezés ad neki egy kis örömöt! Fényképezős lányok, ugye számithatok rátok?! :)
A blog elérhetősége: Eszti fotoblogja
Tweet
Megosztás
Kategóriák:
család
,
blogajánlás
|
Címkék:
A Főoldalra ajánlom |
Még nincs komment. Légy az első! »
Uj vizsgarend
Írta: Gyula | 2011. október 20., csütörtök
Eddig a felső tagozatban 4. osztálytól félévenként voltak vizsgák, legtöbb harmonizált. Ettől az évtől bevezették a negyedévenkénti vizsgákat. Fogalmam sincs, hogy miért, erről nem kaptunk tájékoztatást. Talán azért, hogy a gyerekeket folyamatos tanulásra ösztökéljék? Biztos ez is számitott, meg igy a szülői is jobban tudja, hogy a gyereke hányadán is áll.
Dávidnak ez az első vizsgaidőszaka, most még az osztályukban irhatják, jövőre már a tornaterembe kell menniük és egyszerre kell irniuk a vizsgákat a többi szekcióval. Komolyodik a helyzet! Szerencsére Dávid ezt érzi, eddig nagyon szépen tanult, remélem nem fogy el az ereje és a kitartása.
Pár vizsgán már tul van, biológiából csak a szünet után irják meg a vizsgát, mert a tanár ur tesz fel nekik kérdéseket a tanulmányuttal kapcsolatban is. Igy aztán már egyből nem csak szórakozás, kirándulás az az 5 nap, mert komoly munka és eredmény kell, hogy legyen!
Bele kell jönniük ebbe a vizsgarendszerbe, mert itt bizony nem 30 %-tól mennek át a vizsgákon mint Magyarországon, hanem a 60 %-ot teljesiteni kell minimum, sok esetben nem is a saját nyelvükön!
De nem lesz baj, a tanárok jók, Dávid sokat tanul, én meg itthon biztatom, mit tehetnék mást? Ezzel tudom őt segiteni, lelkesiteni! :)
Tweet
Megosztás
Kategóriák:
belgium
,
család
|
Címkék:
A Főoldalra ajánlom |
Még nincs komment. Légy az első! »
Biocamp
Írta: Gyula | 2011. október 20., csütörtök
Nagy a készülődés megint, Dávid utazik holnap Magyarországra! Az osztályfőnöke (aki a biológiát is tanitha az osztálynak) minden évben cserediákos tanulmányutat szervez a 4. osztályosoknak. Ilyenkor ősszel mennek Magyarországra tél végén, idén februárban majd jönnek a magyar gyerekek Brüsszelbe.
Az egész iskolában meg lett hirdetve, több szekció gyermekei is mennek, lesznek németek, dánok, stb. Befogadó családoknál lesznek elszállásolva, télen meg majd hozzánk jön az, aki most vendégül látja Dávidot.
A program remek, érdekes és Dávid nagyon örül, hogy Magyarországra mehet. Ugy néztem, hogy az időjárás is kedvezni fog nekik, hát minden ugy néz ki, hogy nagyszerü és mozgalmas 5 napot fognak a szolnoki Varga Katalin gimnáziumában tölteni.
Aminek még örülök, hogy október 23-át Magyarországon töltik, lesznek programok és közösen megnézik angol felirattal a "Szabadság, szerelem" cimü filmet. Nem gondolom, hogy a külföldi gyerekek ismerik ezt a filmet, hát most izelitőt fognak kapni. Azt meg csak remélni tudom, hogy a mieink már mind látták!
A komoly munka mellett pedig lesz idő szórakozásra, játékra is.
Csak telne már el az az öt nap és itt lennének megint! :)
Tweet
Megosztás
Kategóriák:
magyar
,
belgium
|
Címkék:
A Főoldalra ajánlom |
Még nincs komment. Légy az első! »
Vargabéles
Írta: Gyula | 2011. október 13., csütörtök
Tweet
Megosztás
Kategóriák:
család
,
főzőcske
,
blogajánlás
|
Címkék:
A Főoldalra ajánlom |
Még nincs komment. Légy az első! »
Élő képriport: Fehérke kirepült
Írta: Gyula | 2011. október 13., csütörtök
Most, hogy irtam a bejegyzéseket, arra lettem figyelmes, hogy az egyik picike feje nagyon kikandikál a fészekből, az anyukája nagyon magyaráz neki valamit. Aztán később Eszti észrevette, hogy kirepült az aranyos:
Nézzétek milyen szép:
Már felfelé mászik valahogy vissza kellene érnie a fészekhez, ott mégis nagyobb a biztonság, mára ennyi elég is volt:
Mindenki körbeállja és neki drukkol, szinte biztatja az egész család:
Tweet
Megosztás
Kategóriák:
család
,
állatok
|
Címkék:
A Főoldalra ajánlom |
Még nincs komment. Légy az első! »
Tollasék 2. Japán sirálykák
Írta: Gyula | 2011. október 13., csütörtök
És itt vannak a másik sarok lakói, a japán sirálykák!
.
Nagyon szeretem őket! Csendes, kedves kicsi madárkák, a szivemhez nagyon közel állnak. Talán mert Magyarországon is ilyen madárkáink voltak. Ki nem hozhattam őket magammal, hát édesapámnak adtam őket. Nagyon szerette a kis tollasokat, minden reggel fütyültek, ha meghallották a hangját. Édesapám nagyon szépen tudott fütyülni, talán azért, mert igy beszélgetett velük. :( Tavaly az egyik elpusztult, de a másik még most is él. Ha jól számolom lassan 9 éves lesz. Nem tudom meddig élnek ezek a pici jószágok?
De térjünk vissza a mi kis lakóinkra. Sajnos nyáron egy éjszaka talán egy macska zaklatta őket, az apuka szembeszállt, ő és egy másik madárka sulyosan megsérült, másnap elpusztultak. Nagy szomoruság költözött a kalitkába, nagyon sajnáltam őket. Aztán lassan magukra találtak, később hoztunk helyettük másik kismadarat, igy most megint hatan vannak.
Nagyon szeretik a helyüket. Ők nem bánják, hogy a földön áll a kalitkájuk, belakják az egészet. Egész nap röpködnek, beszélgetnek. Nekik nincs olyan szép fütyülős hangjuk, inkább csak csirimpolnak, viszont ha a fiu párt keres, akkor nagyon cuki. Kinyujtja a nyakát és jobbra-balra billegetve énekel. Édes nagyon, innen lehet megkülönböztetni a fiut és a lányt, a lány nem énekel.
Ezek a madárkák nagyon félősek, nem ugy mint a papagájok, de azért tőlem nem félnek ha lassan mozgok mellettük vagy a kalitkájukban. Azért is tudtam ezeket a képeket késziteni róluk:
Tweet
Megosztás
Kategóriák:
család
,
állatok
|
Címkék:
A Főoldalra ajánlom |
Még nincs komment. Légy az első! »
Tollasék 1. Csőri, Jogobella és a gyerekek
Írta: Gyula | 2011. október 13., csütörtök
Már régen irtam az "állatkertről", igy ma tollasnapot tartok, holnap meg jönnek a macsekok.
Valamikor 4-5 éve kaptam Csőrit és egy másik madárkát egy nagyon kedves ismerősömtől. Azt sajnos egy reggelre elvitte valami a kalitkából, igy szegény Csőr egyedül maradt. Sokat szomorkodott, majd kunyeráltam neki egy párt. Ő Jogobella. Aztán következő évben született pár kismadaruk, talán emlékeztek, próbálta Dávid életben tartani őket, mert mindet kidobálták a szülők a fészekből, sajnos nem sikerült egyetlen madárkát sem megmenteni. Aztán mérges is lettem rájuk, haragudtam is. Állandóan csak rikácsoltak, elvettem a fészket, akkor meg Jogobella majd szét verte Csőrit. Megszántam szegény apust, visszatettem a fészket, nyugi lett.
Aztán évekig semmi. Közben Csőrivel szoros barátságot kötöttünk,
simán mászkált a kezemen, soha nem csipett meg, csak matatott az éles csőrével az ujjaim között. Már a kezemből evett, sőt azt szerette, ha az almát, salátát én adom neki. Jogobella (aki titokban elneveztem házisárkánynak mert állandóan hangot adott nemtetszésének) megtartotta a tisztes távolságot, de ő is elkezdett azért szelidülni. Mindig félreforditott fejjel nézte, hogy Csőrivel játszunk, etetem, beszélgetünk. Ma már ő is eszik a kezemből, de ennyi!
És tavaly karácsony küröl ültünk a társalgóban Esztivel, egyszer csak halk csirimpolást hallottunk a fészek felől. Jaj, rohantunk, igen, kismadár. Egy! Minden nap aggódva néztem, na mi lesz vele, kidobják? De nem! Felnevelték, ő lett Josika.
Azért Josi, mert mikor kinyilik a kismadarak szeme pár naposan, akkor csak egy pici résen nézik a világot, kis ferdeszemü volt, hát Josit kapta névnek Gyuszitól. Ugy gondoltuk, ha kislány akkor Juci, ha kisfiu akkor Józs lesz majd. Aztán szépen felcseperedett a kis tollasunk, nemsokára egy éves lesz. Nagyon félénk, édes kis madár, Legszivesebben kivenném és megtanitanám, hogy velem legyen a házban, de annyira félénk az aranyos!
Aztán nyár elején megint csipogást hallottunk, de akkor nem vettük észre az apró csipogásokat, mert már kint voltak a teraszon, csak amikor már kikiabált nekünk a fészekből, hogy: hééé, nézzetek már ide! Itt csücsülök a fészekbe! Na, megint rohangálás, megint egy baba! Ez egy nagyon jó fej kismadár lett! Bátran szemléli a világot, nemigen fél semmitől, Csőrivel simán leáll feleselni. Tegnap evett először a kezemből, kis huncut, érdeklődő.
És aztán a nagy dolog, hogy most megint van kismadárka a fészekben, sőt egyszerre kettő. Deeee!!! Ezek nem olyan szinüek, mint a szülők meg a tesók, hanem fehér-szürke-kékek lesznek. Ebben a szinben még csak az állatkereskedésben láttam. Nagyon szépek azok is. Hogyan lettek ilyenek? Nekem fogalmam sincs, itt nincs más madár akivel Jogobella összeszürte volna a levelet! :)
Hát ez az egyik kis tollascsalád a társalgó egyik végében! Ja, és megszünt már a rikácsolás is! Régebben olyan kalitkájuk volt, mint a sirálykáinknak, földön álló magas kalitka. Az tönkrement, már használtan is vettem, csunyán megrozsdásodott és kapták ezt, amiben most vannak. Pár hét mulva olvastam, hogy ezek a papagályok nem szeretik az olyan stilusu kalitkát, mert félnek benne, azért rikoltoznak állandóan. És ez igaz is. Most csak a sima csevely van, néha nevelés, megbeszélik a napi dolgokat, de nincs rikácsolás, veszekedés, csapkodás. Ezt csak azért irtam le, hátha valakinek is igy viselkednek a papagájai, ne azon törje a fejét, hogy valahogy tul kéne rajtuk adni (ahogy már nekem is megfordult annak idején a fejembe), hanem vegyen egy magasitott kalitkát!
És akkor a rezidencia, itt az ebédlő (a képeken is vannak feliratok!):
Ez a játszótér, természetesen Bátorral, ki mással:
A berendezett lakás:
Tweet
Megosztás
Kategóriák:
család
,
állatok
|
Címkék:
A Főoldalra ajánlom |
Még nincs komment. Légy az első! »
Riadalom!
Írta: Gyula | 2011. október 12., szerda
Ma kemény aggódásban voltam, de ezzel nem voltam egyedül! Nem volt freeblog egész nap, nem lehetett elérni egyetlen freeblog-os blogot sem. Egy kedves barátom érdeklődött a freeblog-nál, majd többedik levelére válaszoltak, hogy nem ők a hunyók, rajtuk kivül álló okok miatt ugrott minden.
Miért is volt ez baj? Mert ez a blog már annyit megélt. Életünk darabkái vannak itt megörökitve, életünk egy része, mióta itt élünk Belgiumban. Egyszer nekünk, a mi családunknak is történelem lesz már az itt lekörmölt bejegyzések, de ma még szorosan kötődik hozzánk.
Annyi, de annyi emberrel találkoztunk ezen a blogon keresztül, barátokat szereztünk, ismerősöket. Nem akarom elvesziteni, még nem!
Délután 2 körül odáig értem, hogy azt mondtam, ha visszakapjuk a blogot, akkor megpattanunk innen. Nem jó ez a senki nem mond semmit, senki nem tud semmit állapot!
Szinte fél óránként kattintottam a frissités gombra, még az előbb nem ment semmi, a következő pillanatban pedig minden a régiben. És a következő pillanatban? Minden átmenet nélkül megint nem lesz semmi?
Most mi legyen? Kapunk magyarázatot vajon? Mennyire biztonságos itt?
Tweet
Megosztás
Kategóriák:
belgium
,
emberek
,
család
,
barátok
|
Címkék:
A Főoldalra ajánlom |
Még nincs komment. Légy az első! »
Jó reggelt!
Írta: Gyula | 2011. október 12., szerda
Háromnegyed hat van, megszólal a rádió. Félálomban konstatálom, hogy megint túl hamar kezdett zenélni. Teljesen igaza volt annak, aki szerint az ember alvásigénye csak még öt perc!
Mímelve, mintha ébredeznék, a másik oldalamra fordulok, és a következő zeneszámból csak foszlányok jutnak el hozzám, ahogy visszaszunyókálok. Azt álmodom, hogy vasárnap van, és csak tévedés az ébresztő, mindjárt magától is feladja, én pedig ismét bevackolódhatok a paplan melegébe.
Csalódnom kell, amikor egy friss, "szép az élet, ugorjunk ki az ágyból!" ritmusú szám kezdődik. Na, nem eszik olyan forrón a kását, nyújtózkodom egy nagyot, és odabújok Kedvesemhez. Megint kimarad néhány perc a zenéből.
Az NRG rádió műsorvezetője azonban galádul áthúzza szundikálási terveimet. Újabb szám következik, ismerős az üteme, de még nem tudom hová tenni. És akkor énekelni kezd a művésznő:
"All day
All night"
Ne! Csak ezt ne! Nem akarom hallani! Kiváltképp nem reggel, ébredés közben, a szép álmok és egy új nap találkozásakor. Az énekesnőt nem érdekli, csak tovább nyomja:
"All day
All night"
Ha akartam, ha nem, felébredek. Kinyitom a szememet, és abban reménykedem, hogy történik valami, és a művésznő nem jut el a refrénig. Áramszünet lesz a stúdióban, vagy földrengés, mindegy, csak ezt hagyják abba. De nincs könyörület, jön, aminek jönnie kell. Kérlelhetetlenül földbe döngöli az ébredés kellemes, lusta hangulatát:
"Watta fak"
Bummm! Bele a félálomba. Bele az álmok lassú ringatásába. Öt óra ötvenötkor az NRG zenei szerkesztője az arcunkba tolja az élet rideg valóságát. Hát volt ennek gyerekszobája? Legszívesebben azt csinálnám vele, amit Marty McFly a Vissza a jövőbe című filmben: álmában a fülére tenném a fülhallgatót és teljes hangerőn bekapcsolnám:
"Watta fak"
Bummm! Ébresztő, haver!
A kapcsoló után nyúlok, de mielőtt le tudnám lőni a zenét, még egy wattafak-ot kapok. Egy percig ücsörgök az ágy szélén, és azon gondolkodom hogyan lehetne a magyar médiatörvényt Belgiumba importálni. Lehet, hogy Orbán mégis tudott valamit? Mert egy biztos: a belga élet dzsungelében élnek és virulnak a wattafák.
Tweet
Megosztás
Kategóriák:
lesz ez még így se
|
Címkék:
A Főoldalra ajánlom |
Még nincs komment. Légy az első! »
Beköltöztünk, átköltöztünk
Írta: Gyula | 2011. október 8., szombat
A teraszról be kellett költöztetni a madárkáimat, éjszakára már 7-8 fokra lesüllyedt a hőmérséklet és az az afrikai madaraknak nem annyira jó. Főleg, hogy két babájuk is van, most pelyhesednek, nemsokára szinesednek, de még picik. Nem szerettem volna, ha miattam lesz valami bajuk. Igy aztán a társalgónk most igy néz ki:
Télen megint madárcsicsergés és csivitelés közben lehet majd itt teázni.
A virágokat átköltöztettem az ebédlőbe, igy ezután oázisi hangulatban ehet a család:
A képen nem jön ki, de tiszta zöld most itt minden. Nekem tetszik, még a virágok is kapnak fényt télen az üvegtető miatt.
Most éppen szakad az eső, és bizony a nappalok sem melegek, 13-15 fok, itt van az igazi ősz. És az allergiám is elmult végre, nagyon vártam már ezt az esőt!!!
Készülődünk a télre lassan, ami vajon lesz-e idén? Az utóbbi évek statisztikája alapján már nem merek mondani semmit!
Tweet
Megosztás
Kategóriák:
belgium
,
család
,
állatok
|
Címkék:
A Főoldalra ajánlom |
Még nincs komment. Légy az első! »
Hamis turógombóc
Írta: Gyula | 2011. október 8., szombat
Sajnos nincs mindig időm sok időt tölteni a konyhában, de ha mégis meleg ételt szeretnék tenni az asztalra, akkor ezzel a gyors kajával mindig sikerem van!
Kb. 30 perc!
Tweet
Megosztás
Kategóriák:
család
,
főzőcske
|
Címkék:
A Főoldalra ajánlom |
Még nincs komment. Légy az első! »
Te festeted?
Írta: Gyula | 2011. október 7., péntek
Mármint a hajad?
Eszembe jutott ez, mert egy számomra kedves ember irt erről, nagy szomoruság érte őt, és én teljes szivemből együtt érzek vele. Miért is?
33 éves voltam, amikor Barnus megszületett, pár hónap mulva kiderült, hogy beteg. Egy majdnem tragédiával végződő kórházi tartózkodás után ez lett az eredmény. Akkor, ott ez már sok, sokk volt. És én is igy jártam mint ez a kedves (remélem mondhatom) barátném. Rekord idő alatt megőszültem.
Szerencsémre mindig megtaláltam azokat az embereket, akik jobbá tették az életemet, akár szelid erőszakkal is. Igy voltam akkor is, amikor Veresegyházon találtam magamnak egy vadonás uj fodrászt. Teljesen ismeretlenül találtunk egymásra és sokáig tartott a kapcsolatunk, nagyon kedveltük egymást emberként is. Ő mondta, hogy te még tul fiatal vagy ahhoz, hogy öregasszony legyél. Mondta mindig: Nézz a gyerekeidre, még fiatal vagy és nekik ez az anyuka kell! Nincs mese, festünk! Hát igy esett, hogy azóta festem a hajam. Már többször is gondoltam, hogy nem kellene, de aztán mindig elgondolkodom, hogy még mindig nem jött el az öregasszonyos időm. És az itteni kedvenc fodrászom sem támogatja a nem festés gondolatát, hát marad ez.
Az eltelt évek alatt volt már több szinü is a hajam, vagy melirozott, mikor mihez volt kedvem, kedvünk. A lányokkal itthon kenegetjük egymás haját, mert persze nekik is ki kellett próbálni, de mára mindkettőnek az eredeti hajszine lett megint. Én ezt már sajnos nem tehetem meg, de ez van, hát ezt szokom, szeretem.
Még nem lehetek öregasszony, hát kedves barátném, nézz te is a gyerekeidre, a családodra. Ami történt, azt megváltoztatni nem lehet (sajnos), mindent befolyásolni nem tudunk, de ami van, abból hozzuk ki a legtöbbet, a legjobbat! Én tudom, hogy ez csak rajtunk és senki, de senki máson nem mulik!!! Csak olyan rohadt nehéz! (Bocs, de ez kikivánkozott!) Ölellek és sokat gondolok rád!
Tweet
Megosztás
Kategóriák:
emberek
,
barátok
|
Címkék:
A Főoldalra ajánlom |
Még nincs komment. Légy az első! »
A mai ebéd
Írta: Gyula | 2011. október 7., péntek
Tweet
Megosztás
Kategóriák:
család
,
főzőcske
,
egészség
|
Címkék:
A Főoldalra ajánlom |
Még nincs komment. Légy az első! »
Barátok, party, barátok
Írta: Gyula | 2011. október 4., kedd
Tudom, régen nem jelentkeztem, de van igazolásom!
Az elmult hétvégén tartottuk a 25. házassági évfordulónkat a gyerekek és kedves barátok körében.
Már pár hete szerveztük, kinek mikor jó, mert szerettünk volna minden számunkra kedves embert magunk mellett tudni. Azért ha kicsit késve is, de sikerült összehozni! A tervezgetés ment ezerrel, aztán összeállt a létszám, majd összeállt a menü. Még azt is elterveztem, hogy mikor mit főzök meg, hiszen az élet azért ment tovább, minden este tanulás, gyerekek, történetek hallgatása, vacsora, stb. De azért összehoztuk! Pénteken már Gyuszi is itthon maradt kuktáskodni, Esztinek sem volt órája, igy hárman sürögtünk-forogtunk a konyhában. És olyan jó volt, mert bár kapkodtuk a kezeinket, de minden ment szépen, sokat beszélgettünk, nevetgéltünk és időben elkészültünk, főleg annak is köszönhetően, hogy Barnust elhozta Katinka az iskolából.
Szombaton nagy napra virradtunk, izgult mindenki, tüsténkedett itt apraja-nagyja. És minden ment szépen. Hamar négy óra lett, és befutott mindenki szép sorban. Lehoztam az esküvői albumunkat, azokat nézegette mindenki, majd mivel a család megszavazta, hát Gyuszi mondott egy rövid beszédet, ugy itéltük meg, hogy neki van a legkevesebb esélye, hogy elsirja magát. Rólunk, hiszen ezek közül az emberek közül senki nem volt ott velünk akkor 25 éve. Némelyek még el is pityeredtek, velem az élen. Aztán kezdődött az eszem-iszom.
Az előételek már jócskán megfogyatkoztak a vendégvárás
közben, igy hamar megpakoltuk az asztalt mindenféle finomsággal.
Mindenfelé beszélgető, nevetgélő emberek voltak a lakásunkban, ami alól mi sem vontuk ki magunkat természetesen.
Uj ismeretségek köttettek, a gyerekek kijátszották magukat. Mi pedig nagyon boldogok voltunk, mert nagyszerüen éreztük magunkat azok mellett, akiket szeretünk és akik szeretnek minket. Nem voltunk sokan, 21-en (ebben benne vannak a gyerekek is), de olyan emberek voltak itt, akikre bármikor számithatunk. A telefont akármikor felvehetem, akármivel, nem fognak elküldeni, meghallgatnak, segitenek (lásd költözés, itt volt megint az egész társaság), egyszóval a barátok! Hálás vagyok, hogy vannak nekünk ŐK!
Ja, és az ajándékok! Kaptunk nagyon szép virágokat, finom borokat, a baráti társaságunktól egy Bongo-t (majd erről irok, hogy mi is ez), egy gyönyörü herendi kávéskészletet és persze azt, hogy itt voltak.
Nagyszerüre sikeredett a délután, az este. És mikor elment az utolsó vendég is éjszaka, akkor nagyon sajnáltuk, hogy vége lett. De az volt a jó benne, hogy a barátaink is igy érezték, mert másnap hivtak, irtak, még hétfőn is, hogy milyen nagyszerüen érezték magukat nálunk. Folyt. köv, na nem 25 év mulva! :)
Tweet
Megosztás
Kategóriák:
belgium
,
emberek
,
család
,
barátok
|
Címkék:
A Főoldalra ajánlom |
Még nincs komment. Légy az első! »